Psenyeczki-Nagy Zsolt : A hullámvasút III.

A lé(k) …

 

Az élet él és virulni akar. Ennek megfelel?en, minden, ami él, terem! A nyíló virág rovart, a kutya… bolhát, a türelem rózsát – a lócitrom pedig verebet. F.J.-ék elég nagy kupacot alkottak ahhoz, hogy hamarosan náluk is megjelenjenek a verebek – vagy talán inkább piócák…?! 

Szép hazánkba a kapitalizmus valahogy bal lábbal lépett be. Minden, ami rossz benne, az azonnal, teljes mellszélességgel megjelent, méghozzá az európai átlaghoz képest legalábbis négyzetre emelve. Ami viszont jó (lehetne), az szégyenl?sen, lesütött szemmel, csiga lassúsággal sündörög felénk, túlnyomó része még valahol Nickelsdorfnál téblábol. 

Az él?sköd?k, tolvajok és pénz-tarhálók a „karvalyt?két” is megel?zve lepték el a Kárpát-medencét. Pilótajáték, szélhámos csomagküld?k, bankkártya-csalások, csalárd bankcs?dök és még sorolhatnánk.

A lejmolásra – azaz a pénz kikunyizására és lenyúlására bármiféle érdemi ellenszolgáltatás nélkül – nálunk (is) egész iparág alakult. A szakma alját a minden keresztez?dést és aluljárót megszálló kéreget?k, megélhetési-nyomorék koldusok alkotják – a csúcson a szakma virtuózai, az ú.n. szponzoráció szervez?k állnak.

Ezek a csodalény számba men? pénzpusztítók már Hegyeshalomnál megneszelték, ha valakinek Záhonyban megcsörrent a zsebében a fémhúszas – és azonnal megjelentek leszedni a maguk sápját. 

Dr. Schwefelberger Mária egy ilyen virtuóz. Százhúsz kilójával és ugyanennyi decibel hangerejével szó szerint lehengerl? jelenség volt. Saját bevallása szerint New Yorkban és Bécsben is rendelkezett lakással, Spielbergr?l csak per „Stevie” nyilatkozott – és amennyire a szavának hinni lehetett, az összes valamire való magyar politikai és gazdasági potentáttal jóban volt! 

– A múltkor Kapolyiéknál jártam – szerintem elautózott a ház el?tt! – nagyon kedves emberek. Ismeritek ?ket?

– Nem?! – a kérdés úgy hangzott, mintha azt vallották volna be, hogy nem ismerik a nagy „A” bet?t – Legközelebb felllltééétlenülll gyertek el velem! – ez olyasfajta invitálás volt, amit a rendszerváltás el?tt gyakran hallottunk külföldre szakadt hazánkfiaitól: „Ha Vancouverben jársz, feltétlenül látogass meg!”… mintha aki mondta, maga is nem tudta volna pontosan, hogy az átlag magyar el?bb jut el a mennyországba, mint Vancouverbe!  – Lett is nagy riadalom, amikor megjelent a „világútlevél”! 

A szponzoráció normális esetben hasznos dolog. A m?vész/sportoló (stb.) pénzhez jut – a szponzor publicitáshoz. A tisztességes üzlet akkor csap át szemérmetlen majdhogynem-rablásba, amikor a szervez? pontosan tudja, olyasmit „ad el” horror költségen a szponzornak, amib?l annak még véletlenül sem származik semmiféle haszna. 

Dr. Sch.M. zsenialitása abban állt, hogy egy sólyom éleslátásával szúrta ki F.J.-éket, akik azon a bizonyos uborkafán a földr?l már-már láthatatlan magasságban tanyáztak és LaFontaine rókájának ügyességével hízelkedte ki bel?lük – amit lehetett. 

A fent említetthez hasonló, az ú.n. elit tagjaihoz szóló, lebegtetett, de soha be nem váltott meghívásokat nem két, de négy kézzel szórva sikerült úgy beállítania magát F.J.-ék el?tt, mint a jegyszed?t a nagy emberek és a még nagyobb pénz világába. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy ebben az ügyben Bélát is sikerült tökéletesen megnyernie magának. 

Az F+Sz Kft. így aztán teljes mellszélességgel beleállt a szponzoráció f?sodrába.  

Milliókkal (a pontos összeg üzleti titok!) szponzorálták a magyar leng?teke (parasztosan: kugli) válogatott becsuánföldi vendégszereplését… 

– Ez a jöv? sportja, nem a foci! – legyintett termetes h?sn?nk.

– Ez igazi tömegsport! Ezt bárki felállíthatja a kertjében! Saját focipályája meg ugyan kinek van?! – ecsetelte csillogó szemmel a fényes jöv?t Bélának és a tátott szájjal hallgató F. házaspárnak.  

A támogatást több részletben folyósították. Valahogy úgy hozta az élet, hogy minden részlet folyósítása el?tt felröppent valami biztató hír. Az els? részlet átutalása el?tt például kiderült, hogy ezt a jeles világ-eseményt közvetíteni még a nagy tévétársaságoknak sem egyszer?. 

– Az RTL és az NBC ölre mennek a közvetítés jogáért! – tudósította bennfentesen.  

És valóban, a Duna TV (akkor még csak m?holdon volt fogható!) az éjféli híradó sporthíreiben be is számolt az eseményr?l mintegy húsz másodpercben. 

– Nagyobb felületet kaptok, mint a Shell! Pedig ?k nem akárkik! Csak hát az ügynökük…! – legyintett savanyú képpel, sejtetve, hogy a Shell kizárólag azért szorult Béláék mögé, mert az ? ügynökük bezzeg! 

Megint máskor. 

– Bélám! Sorba fognak állni a becsuán cégek az áruitokért! Mert büdösít?t bárki árulhat – na de ha a tévében látnak valakit… az egészen más! Annak rangja van! 

Aztán a legutolsó – és egyben legnagyobb összeg? – részlet esedékességekor el?jött a legüt?sebb farbával. 

– A lllleggggjobbbbb helyre rakattam a cégetek logóját! Egyenesen a golyóra! Az összes schnittben Ti lesztek a f? helyen! Tudjátok, mit jelent ez?! 

A kb. húszcentis golyón, a húsz másodpercet is elér? tudósításban aztán olyan átüt?en érvényesült az F+Sz. Kft logója, hogy… 

– Csak ma tizenkét érdekl?dést kaptam faxon! Majd átküldöm! – lelkendezett Dr. Sch.M. már az els? napon -, de sajnos a faxok valahol elvesztek a gratuláló levelek és az újabbnál újabb ötletek áradatában. 

Az abszolút csúcsot akkor állította be, amikor bebeszélte a két cégtulajdonosnak, hogy történetük annyira egyedi és megkapó, hogy az már filmvászonra kívánkozik! Meg nem er?sített források szerint fel is vett pár százezer forint el?leget a forgatókönyv megírására. 

A dolgozók körében lassan kezdett elterjedni az a nézet, hogy a cég nevét nem egészen pontosan állapították meg: 

– Az elejére kellett volna egy kettes, középre meg a plusz jel helyett egy „a” bet?!

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Psenyeczki-Nagy Zsolt
Szerző Psenyeczki-Nagy Zsolt 30 Írás
Megértem fél évszázadot - túlnyomó részét a "létező szocializmusban". Szereztem 1,9 diplomát - azért a tört szám, mert az ELTE-nek (és saját magamnak) még tartozom egy államvizsgával... Gyerekgyártásban már megtettem a magamét (tudjuk: 2 szoba, 3 gyerek, 4 kerék ...) most már irány a halhatatlanság! - Ez a busz megy a Párnás Szuszra? P.s. előbb-utóbb teszek fel képet is, csak találnom kell egy olyat, ami nem meríti ki az esztétikai környezetszennyezés fogalmát.