Koosán Ildikó : Octavian Goga Távol

saját fotó

 

Octavian Goga

 

 

T á v o l

 

Nézd, a holdudvar ma fényes,

nyugalmat ígér az este,

lenn a házunk küszöbét is

ezüstös fény keretezte.

 

Feszült mégis a pillanat,

riadt vad remeg? teste,

csupa rejtett keser?ség

ez az ?szi holdas este.

 

Talán, mert a fák siratják,

hulló levelüket éppen,

s egy remeg? dallam éled

valahol a messzeségben.

 

Érzem tisztán, lelkemben is

úgy szorongat, öl a bánat,

szeretném most újra látni

azt a falut, azt a házat.

 

Hallgatni a szelíd hangú

?szi es?t cseperegni,

gondtól terhes ?sz fejemet

anyám ölébe temetni.

 

?, szegény, megsimogatná

puhán fáradt homlokom,

szerencsémet ott kutatná

gyérül? hajszálamon.

 

Lassan magához ölelne;

Arca megtört, láthatom,

mennyi remény, újrakezdés,

mennyi megélt fájdalom.

 

Emlékezem, mintha könnye

arcomra peregne még,

melegség ébred szívemben,

megolvad a hó, a jég.

 

2009 március 12

 

 

 

 

 

Departe

 

Vezi luna-n cingÃ?Æ?toarea

Aprinsei bol�£i albastre,

Argintul ei tive�Ÿte

�ži pragul casei noastre.

 

�ži uite,-n clipa asta

Eu nu Ã?Ÿtiu ce mÃ?Æ?-ndeamnÃ?Æ?

SÃ?Æ? simt întreg amarul

Acestei nopÃ?£i de toamnÃ?Æ?.

 

Dar parcÃ?Æ? plâng copacii

Din frunzele lor moarte,

Ã?ži parc-aud un cântec

Cum tremurÃ?Æ? departe.

 

Aievea simt în suflet

Cum jalea lui m-apasÃ?Æ?-

AÃ?Ÿ vrea sÃ?Æ? fiu acuma

În sat la noi, acasÃ?Æ?.

 

S-ascult cântarea blândÃ?Æ?

Cum picurÃ?Æ? domoalÃ?Æ?,

Ã?ži capul greu de gânduri

SÃ?Æ?-l culc la mama-n poalÃ?Æ?.

 

Ea, biata, sÃ?Æ?-mi sÃ?Æ?rute

�žuvi�£ele pe frunte,

Norocul sÃ?Æ? mi-l vadÃ?Æ?

În firele cÃ?Æ?runte.

 

IncetiÃ?Ÿor la sânu-i

Obrajii sÃ?Æ?-mi îngroape,

Ã?ži lacrima nÃ?Æ?dejdii

SÃ?Æ?-i tremure-n pleoape.

 

Ã?ži lacrima nÃ?Æ?dejdii

Pe fruntea mea sÃ?Æ? cadÃ?Æ?:

Un picur de vÃ?Æ?paie

Pe un bulgÃ?Æ?r de zÃ?Æ?padÃ?Æ?.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:18 :: Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 940 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.