Avi Ben Giora. : Anda – IV.rész

Nyomtatás

IV. 

Tízperces autózás után megálltak valahol. Egy benzinkútnál – jöttek rá a lányok. A sofőr, és az egyik kísérő kiszálltak. A másik kísérő, megkocogtatta az elhúzható üvegfalat és mutatta, maradjanak csendben.

– Van valakinél mobil telefon – kérdezte a cseh lány.

– Elvették tőlünk az útlevéllel együtt.

– Nálam van – mondta Anda, és már nyújtotta is át.

– Ezzel nem telefonálunk már sajnos – adta vissza a lány. – Le van merülve az elem. De tedd el jól, mert még szükségünk lesz rá. Bebóvliztak minket. Ezek valami nagy disznóságot akarnak velünk csinálni, mostmár biztos vagyok benne.

– Ugyan már, ne legyél ilyen szkeptikus.

– Miért? Szerintetek rendben van az, hogy elvettek tőlünk mindent, és mint a rabokat visznek ismeretlen cél felé? Itt állunk egy benzinkútnál, és nem engednek minket kiszállni sem.

– Igaz – helyeseltek a többiek. – Tényleg, miért nem szállhatunk ki?

De nem maradt idejük semmire, mert visszaért a kocsihoz a két férfi, és már indultak is tovább. Az útból nem láttak semmit, mert nem volt kilátásuk a kocsiból. Egy, az előbbi villához hasonlóba vitték őket. A kapuban ugyanúgy őrök álltak, és azok engedték be a kocsit, majd amikor behajtottak visszazárták a kaput. Sejtésük, hogy csapdába estek hamarosan beigazolódott. Férfiak vették körül a kisbuszt és beterelték őket a házba. Először egy nagy szalonba, ahol az íróasztal mögött ülő alak beszédet intézett hozzájuk.

– Üdvözlöm önöket. Nem kell megijedniük, senkit sem fogunk bántalmazni, de ne próbáljon senki sem szökésre gondolni. A házat jól őrizzük, és ha valaki mégis szökésre gondolna, azzal sajnos kénytelenek leszünk erőszakot alkalmazni.

– Mit képzel, ki maga? – kezdte a cseh lány. – Magyarázatot kérek erre az egész viselkedésre. Minekünk azt mondták, dolgozni hoznak ki minket, és nem rabszolgának, vagy fogolynak, akiket még a szabad mozgásban is korlátozni akarnak. Maguk dolgozni is fognak. A legősibb mesterséget fogják csinálni. Akinek nem tetszik, azt majd jobb belátásra fogjuk bírni. Higgyék el, ha jól viselkednek, szép hasznuk is lehet belőle. Most pedig menjenek és kövessék a munkatársaim utasításait.

– Piszkos gazember – kiabálták a lányok. – Ezért még megfizetsz majd!

– Itt én rendelkezem. Sokan próbálkoztak már velem, de látják, még itt vagyok és itt is leszek. Maguk pedig nekem fognak dolgozni.

Leterelték őket egy pincébe, ahol fehérneműre kellett vetkőzniük.

– Ez rosszabb, mint egy koncentrációs tábor – jegyezte meg az egyik szlovák lány.

Andát a sírás fojtogatta és nem volt hajlandó vetkőzni. Az egyik férfi durván elkezdte tépni róla a ruháját. Ezt már nem bírta, és nekiesett a férfi arcának. Belekarmolt, ahogy csak bírt, és valószínű, a szemét is érhette, mert a férfi felüvöltött fájdalmában és elengedte. Többen is a segítségére siettek. Leteperték és összekötözték.

– Ezért még megfizetsz – sziszegte oda neki a férfi. – Én leszek az első, aki kipróbál.

A többi lányt kiterelték, őt meg otthagyták bezárva a pincében. Nem tudta, meddig lehetett ilyen helyzetben, arra eszmélt fel, hogy valaki ül mellette a földön.

– Ne ellenkezz többet, mert csak te jársz rosszul. Tapasztalatból mondom ezt neked.

Egy cirka velekorú lány ült mellette a földön.

– Hogy hívnak, hova valósi vagy?

Anda elmesélte, hogy hogyan került ide.

– Mindenki ennek az áldozata. Én már harmadik hónapja vagyok itt.

– Na de nem azt akarod mondani, hogy halálunkig ide leszünk bezárva?

– Nem tudom. Innét élve nem kerülsz ki, az biztos. Mindenütt őrség, fegyverük is van és kutyák is vannak. Egy hete, hogy az egyik lány szökni próbált. Elkapták persze. Azóta nem láttuk.

– Pedig valahogy, valakinek ki kell innen jutnia. Itt fogunk megrothadni, és ingyen használnak minket, amíg meg nem unják?

– Szinte esélytelenek vagyunk. Minden nap jönnek a „friss húsra” éhes palik. Nehéz pénzeket hagynak itt egy–egy élvezetért, és ne tud meg, kicsodák. Mind a menő felső tízezer. Rendőrfőnök, miniszter, milliomos, minden van köztük. És persze mi dolgozunk, ezek meg kasszíroznak. Maffia kezében vagyunk, és ez nem valami rémálom. Valóság. Nyugodjál bele, hogy egy darabig az ő „vendégszeretetüket” kell élvezned.

– Engem nemigen fognak élvezni. Utolsó erőmig küzdeni fogok. Csak úgy simám még megerőszakolni sem fog egy sem. Láthattad annak is majdnem a szemit kapartam ki.

– Feni is rád a fogát. Egy barom állat. A múltkor az egyik lányt kikötette és úgy erőszakolta meg. Veled is azt szeretné persze, csak a főnök nem engedi meg nekik az ingyen élvezetet, és az önbíráskodást. Ha nincs itt, akkor ezek bizony garázdálkodnak. Szóval hallgass rám. Próbáld használni az eszed. Ezeknél egy emberélet nem sokat számít. Itt jönnek–mennek a lányok, és úgy tűnnek el, hogy azt sem tudjuk hová. Mindenki a sajátját félti, nem számíthatsz csak önmagadra, nem tudhatod, kiben mi lakozik és ki hova, merre hajlik. Mert volt már olyan lány, akiben egy sokan megbíztak, aztán a végén mindenkit feladott a főnöknek, és persze nem maradt el a bosszú. Az összes lányt továbbpasszolta valami harmadrendű kis strigónak, aki még rosszabb, mint ez. Itt úgy adnak, vesznek minket, mint a csirkéket.

Léptek zaja hallatszott kintről.

– Próbálj magadra vigyázni, és légy okos. Most mennem kell.

Az ajtóban ugyanaz férfi állt kéjesen bámulva, akinek majdnem kikaparta a szemét. Be volt flaszterezve a fél arca.

– Na kicsikém, jobb belátásra bírtad magad, vagy segítsek még rajtad?

A férfi közelebb ment, és lehajolt hozzá. Kés volt a kezében, és már kezdte volna elvágni a köteleket, amikor egy másik férfi jelent meg.

– Mit keresel itt Oleg?

– Mi közöd hozzá? Menj a dolgodra. Elszámolásom van ezzel a kicsikével.

– Húzz el innen, de gyorsan. Ne akard, hogy tőlem is kapj a képedre.

– Na majd megijedek tőled. Most játszani akarod a jófiút.

Villant a kés, de a másik számíthatott rá. Mert könnyen kivédte és a gyilkos szerszám elrepült a támadó kezéből. Dulakodás kezdődött. Oleg már majdnem felülkerekedett támadóján, de annak az utolsó percben sikerült magát kiszabadítani a fogásból. Két hatalmas ütést mért támadójára és az attól kicsit elkábult. Két gyors rúgással a földre küldte, és ott tovább rugdosta.

– Hagyd abba, rendben tied a csaj, csak hagyjál – fogta könyörgőre.

A másik erre abbahagyta a rugdosást.

– Húzz el innen és többet ne lássalak a lányok közeliben.

Oleg hátrálni kezdett, de egyik keze a zsebében már szorongatta a pisztolyt. Két lövés csattant. Oleg esett össze holtan. A lövés zajára többen is összefutottak.

– Vigyétek el a francba ezt az állatot. Ezek után, rajtam kívül, senkise próbálja megközelíteni ezt a lányt, mert úgy járhat, mint ez az állat. Értettétek? Ha nem, akkor szólok a főnöknek.

Odalépett Andához és elvágta a köteleket, amik eddig akadályozták a mozgásban.

– Hozzatok neki enni és inni. Ne próbálkozzon vele senki sem. Ő mostantól az enyém.

A többiek óvatosan hátrálva indultak ki a pincéből. Ketten felkapták Oleget, mint egy zsákot és őt is kivitték. A pinceajtóban hangosan fordult a zár. Anda egyedül maradt a sötéttel és a gondolataival. Pár perc múlva szeme alkalmazkodott a homályhoz, mert valahonnét egy kis fény jutott be, és az megvillant valamin. Összerezzent. A falnál egy kés hevert. Oleg kése, amit még a kezében szorongatott, mielőtt lelőtték. Lassan odakúszott és gondosan elrejtette a kést.

– Most már legalább van valami fegyverem, nem adom ingyen az életem.

Nyílt a pinceajtó. A férfi jelent meg egy tálcával, aki az imént Oleget lelőtte.

– Egyél – tette le elé a tálcát. – Hogy hívnak? – kérdezte

– Anda vagyok!

– Figyelj Anda. Az én nevem Leon. Üzletet ajánlok neked.

– Nincs mit üzletelni. Amíg úgy akarnak itt kezelni, mint egy rabszolgát, addig nincs miről beszélni magukkal. Én kezdetben megbíztam magukban, és mindennel visszaéltek. Átvertek csúnyán és még ezek után üzleteljek? Egyszer úgyis megszabadulok innét, és akkor majd üzletelhetnek a hatóságokkal… Maguk rosszabbak, mint a nácik voltak. Szerencsére csak könyvekből ismertem őket, de az is éppen elég volt. Ilyen lehetett a KGB meg a Secu is. Szerencsére azokhoz sem volt szerencsém.

– Közel jársz az igazsághoz. A főnök az valamikor KGB séf volt. Most itt séf, de módszerei ugyanazok. Én ki akarok ugrani ebből az egészből, amíg nem késő. Elegem van a mocsokból.

– Figyeljen ide maga szépfiú. Lehet, hogy túl fiatal vagyok, és tapasztalatlan naiv liba, de még egyszer nem fogok senkinek sem bedőlni.

– Tegezzél nyugodtan, mondtam, hogy Leon vagyok.

– Na ide figyelj akkor Leon! Nem ijedek meg már senkitől. Ti erőszakot alkalmaztok, és ha nem megy, akkor próbálkoztok mézes–mázos szavakkal. Én elég verést kaptam az életben. Velem mellé fogtatok.

– Higgyél nekem. Ha segítesz, én is segítek neked, hogy kiszabadulj innét. Nélkülem nem tudsz egy lépést sem tenni, higgyed el.

– Mi a biztosítékom, hogy nem versz át, és nem dobsz oda majd a főnöködnek?

– Biztosítékot nem tudok adni, hiszen én is ugyan úgy benne vagyok a slamasztikában, mint te, csak másképpen. Ha elkapnak, akkor nem úszom meg. Életfogytiglan vagy kötél, vagy golyó.

– Nem is érdemeltek mást. Én még ezt is sajnálnám tőletek.

– Anda! Most nincs idő veszekedni. Figyelj ide. Ma este itt egy nagy parti lesz. Egy csomó kiéhezett bunkó fog idejönni. Téged is be akarnak persze dobni, de én nem engedem. Bécs rendőrfőnöke is itt lesz. Őt kéne „szórakoztatnod”.

– Kvázi azt akarod, hogy feküdjek le vele? Tőlem lehet akárki. Engem ugyan nem fog megdönteni itt senki. Akkor inkább meghalok.

– Szórakoztatni kell, és ez nem okvetlen sexet jelent.

– Mi másért jön ide a sok gané? Beszélgetni ugye? Ne akarjál már hülyének nézni!

– Nem nézlek hülyének. Kis füvet is akarnak szívni, és közben meg ….

– Na figyelj Leon! Tegyük fel, hajlandó vagyok, de nem sexelni. Mi a biztosítékom, hogy utána segítesz nekem.

– A bizalom! Mást nem tudok neked adni.

– Jó! De ha át akarsz verni, jegyezzed meg, én is megfizetek. Nem golyót kapsz, az túl egyszerű. Szeretem kiélvezni, ha valakit megkínozhatok, és hosszan, lassan.

– Nem kell félned. Nem foglak átverni… Itt az ennivaló, egyél.

– Amíg te meg nem kóstolod itt előttem, nem nyúlok hozzá. Ki tudja, nem akartok–e valamit titkon beadni nekem, hogy „jókislány” legyek estére.

– Hallod, te sok krimit olvastál, vagy láttál!

– Csak működik a piszkos fantáziám. Na akkor, ha nincs benne semmi, gyere együnk együtt. 

Fogott egy darab húst és Leon szájába erőszakolta.

– Nem kell etetni, tudok magamtól is. 

Miután végeztek az evéssel, Leon még adott egy pár utasítást Andának.

– Okosan! Nem kell félned, rajta lesz mindenkin a szemem.

Alighogy Leon elment, két férfi jött Andáért. Felkísérték ugyan oda, ahova megérkeztek. Már ott volt a többi lány is. Amit észrevett az első percben, hogy a legtöbb lány szemében valami furcsa fáradt fény csillogott. Álmatagok és olyan bódultak voltak, mint akik túl sokat ittak. Rögtön kapcsolt, hogy ezeket teletömték valamilyen kábítószerrel, mert másképpen botrányba fúlna az egész „party”. Elgondolkozott Leon szavain. – Mi mehet itt?

Gyárosok, befolyásos emberek? Kik ezek? Eleve egy város rendőrfőnöke, itt egy ilyen helyen? Kezdte lassan összerakni a mozaikokat, amik a rendelkezésére álltak eddig. Nyilvánvaló, hogy kellett egy olyan ember, aki tud az egész mocsokról, van megfelelő befolyása magasabb helyeken, hogy ne derülhessen sohase fény arra, hogy embereket fogva tartanak és akaratuk ellenére alantas munkákra kényszerítenek. Erre kell a rendőrfőnök. Ha valakinek sikerül innen kereket oldania és kijutnia, első útja a rendőrségre vezet, mivel semmi hivatalos papírja nincsen. Az ilyen hír pillanatok alatt futótűzként terjed el a sajtóban és a rendőrségen egyaránt. Ha viszont a rendőrfőnök benne van a dologban, akkor az egészet el lehet simítani, kenni, hogy ez csak egy sima kis „auslander”, hazugság, kitaláció.

A lányt pedig visszajuttatja a bandának titokban. Azok eladják máshová, vagy kitudja. Alig van itt egy napja, és saját szemével látta, mit ér egy emberélet, milyen pillanatok alatt lehet valakit eltüntetni. A gazdag kör is ezért alakult. Kéz kezet mos. Ők megkapják, amit akarnak, fizetnek is, és cserébe még takargatják a szennyest is, mert ha kiderül, egyformán kellemetlen mindenkinek. Lehet, hogy Leon tényleg ki akar ugrani az egészből, mert, hogy Oleg társai és esetleges rokonai keresni fogják az biztos. De miért kell ő Leonnak? Mi a célja vele? És miért kell a rendőrfőnökkel „kedvesnek” lennie, szórakoztatnia.

Lázasan jártak a gondolatai, de semmi épkézláb használható ötlet nem jutott eszébe.

A két férfi kezébe nyomott valami ruhafélét, hogy öltözzön át. Ha vonakodva is, de megtette. Viszont a hosszú nyári csizmáját nem vette le. Ide volt elrejtve a kés. Lassan kezdtek szállingózni a meghívottak. A legrosszabb autó, ami beállt a parkolóba az a Mercédesz volt. A rendőrfőnök egyenruhában jelent meg. Mindenki hajbókolt neki, és ő láthatólag élvezte a helyzetet. A Főnök is üdvözölte, majd átkísérte egy külön szobába, ahová még három másik férfi is követte őket. Mindegyiknek kissé kidagadt a zakója, világos, hogy fegyver volt náluk.

Egy kis fémkoffert cipelt az egyik. – Pénz biztosan – gondolta Anda. – Tehát itt még kereskedelem is van. Itt jöhet a képbe Leon is. Biztosan benne van a pénzügyletekben, és a mostani szállítmányból nagyot akarna kiszakítani, és ehhez kellek én. Kvázi csalétek a rendőrfőnöknek. Nincs más választásom, hiszen valóban kiszolgáltatott helyzetben vagyok, és vakon kell megbíznom benne.

Vagy egy félórát voltak bent a külön teremben. Már a rendőrfőnök kezében volt a kis fémkoffer. Leon jelent meg és intett Andának, hogy menjen oda hozzájuk. Bemutatta, és jó szórakozást kívánt nekik. A koffert pedig, amit a rendőrfőnök átadott neki, magához vette.

– Aztán nekem ne nagyvonalúskodj Leon. Nem az egész a tied. Ha többet veszel ki, mint amit megbeszéltünk, leverem rajtad – hagyta ott nevetve és belekarolt Andába.

Szemeiben Anda ugyanazt a különös csillogó fényt látta, mint a lányokéban.

Kábítószer – futott át agyán a gondolat. Mit fog csinálni, ha neki is adni akarnak?

/folyt. köv./