Úgy zuhog az eső,
Mintha az istenek
Ott fenn az Olümposzon
Elkezdenének sírni
És a sok könny
Becsorog a földbe…
S hol az esőcsatorna
A bánatot visszavezeti
A felhőkbe,
Ott szökik meg a vízcsepp
Hisz találkozója volt a Nappal
S víztársai közt tovább
Nem maradhat ott,
Hisz nem maradhatott
A többi parány sem,
Kiket egyszer a Nap
Hívó szava megérintett.
Aranyos, kedves, meleg szóra
Várt a sok könny-fióka,
S pótmamájuk mindezt
Nekik megadta.
Erre a sok ebadta
Fogta magát,
Otthagyott csapot-papot,
A kérő szó sem hatott.
Ifjú apjuk, a Folyó
Marasztalta őket,
A víg lókötőket,
Kiknek már
Eszük legkisebb ficakja
Is a fénnyel volt kirakva.
És felüdül a határ,
Énekel a sok madár.
Kárpótlásul Víz Apó
Kapott a jó
Kölköktől egy ajándékot,
Melyben gyönyörködhetett
ő s az istenek
ott fenn az Olümposzon
meg az emberiség
és az élővilág,
amíg a szem ellát:
a Szivárványt.
1993. szeptember 10.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:34 :: Adminguru
