Avi Ben Giora. : Kis Klára története 2.

*

 

 

   

 

      Karácsony után meg is jelent Ilona családja. Megbeszélték, hogy májusban csinálják a lagzit. Telt múlt az idő, és minden rendben ment volna, ha április vége táján nem jelent volna meg Nagy Pali — hatósági erősítés kíséretében — az elégtelennek becsült terménybeszolgáltatás miatt. Lesöpörték a padlást, ahogy akkor az szokása volt a hatalomnak. Menyus elvonult inkább a ház mögé, mert nehezen bírta fékezni magát. Klára bátyja tehetetlen dühében csak bámult maga elé, és valamit mormogott, amit nem lehetet érteni. Nagy Pali vidáman vetette oda foghegyről:

      — Megmondtam neked, hogy azért mert kikosaraztál megfizetsz csúnyán.

      Amikor befejezték a pakolást Klára odaszólt neki.

      — Tudja mit? Jöjjön el a lagziba, nézze végig, hogy függetlenül, attól, ahogy kifosztott minket, meglesz a bátyám esküvője.

      Senki sem szólt egy szót sem. Még Nagy Paliban is pár percre megállhatott az „ütő”, mert elsápadt.

      — Komolyan mondtam ezt magának. Elvárom! Remélem lesz magában ennyi bátorság, biztosra veszem. Atrocitásoktól sem kell tartania. Nem az én lagzimra kell jönnie.

      Elérkezett a nevezetes nap. Szinte egyedülálló lakodalom volt, mert mindenki hozott magával valamit az ajándékon kívül. Volt, aki itókát hozott, mások meg valami süteményfélét, de sokan hoztak otthon elkészített ízletes fogásokat. Jó volt a hangulat, úgy tűnt az emberek erre az időre valóban félretették a gondjaikat, és átadták magukat az önfeledt mulatozásnak. Szó nem esett arról, hogy ugyan hol lehet a hetvenkedő, nagyszájú Nagy Pali, hiszen Klára „meghívta” őt is. Sőt! Még azt is megígérte neki, hogy nem esik bántódása. Klára egy rövid időre otthagyta a vigadozó sokadalmat. Valami eszébe jutott, ami miatt a ház olyan részébe kellett mennie, ahol nem volt senki sem. Valami régi lánykori holmiját akarta előkeresni, hogy odaadhassa az újasszonynak, leendő sógornőjének, Ilonának. Valahol a régi tehén-istállóban rejtette el, és most jött el az alkalom, hogy előszedje. Pontosan emlékezett a helyre. Az istállóban csak az egyszem Bibó búslakodott már, egykedvűen kérődzve. Érdekes módon őt nem hajtották el valamilyen okból. Miután megtalálta azt a rézgyűrűt, amit ide rejtett, indult volna vissza a vigadalomba. Ám valaki az útját állta.

      — Meghívtál, íme, itt is vagyok. Sőt, arról is biztosítottál, nem fog bántódásom esni.

      Klárának szinte földbe gyökerezett a lába egy pillanatra. Nagy Pali állta el az útját.

      — Hallja maga! Ne itt legyen nagylegény, ahol senki sem láthatja a bátorságát.

      Palinak esze ágában sem volt kimenni. Lassan közelített felé. Klára menekülési utat keresett, de az sajnos nem akadt. Elsötétült előtte a világ. Arra eszmélt fel, hogy nagy embergyűrű veszi körül, és több rendőrségi közeg is ott van.

      — Mi történt, hol vagyok?

      — Nyugodj meg, nincs semmi baj.

      Testvére, Iván és sógornője térdeltek mellette.

      — Hol vannak a többiek?

      — A papa rosszul lett. Most vele vannak elfoglalva.

      — Mi történt velem, semmire sem tudok visszaemlékezni? Csupán csak arra, hogy idejöttem ezért, amit még a mamitól kaptam kislányként. Szerény ajándék, de fogadd el — nyújtotta át Ilonának a kezében szorongatott rézgyűrűt. 

      Nem tudni mennyi idő telhetett el, de mire valamelyest összeszedte magát, és visszamentek, alig maradt pár vendég. Hiába keresték a hozzátartozóikat, senki sem volt ottan. Megtudták, hogy Menyust kórházba kellett vinni, bizonyára ott van mindenki. Nem sokat gondolkoztak, ahogy voltak, elindultak a városba. A kórházba érve fura látvány fogadta őket. Csoportosulás, és szokatlan sok rendőr állt mindenütt. Az épületbe sem lehetett bejutni, csak miután a belépni szándékozó igazolta magát megfelelően. A kapuban álló poszt elkérte az igazolványaikat.

      — Maga Kis Klára? Velem kell jönnie!

      — Előbb engedjen be az apámhoz, jogom van látni.

      — Mit akarnak a húgomtól?

      — Maga kicsoda?

      — Ott a keziben az igazolványom, láthatja. A bátyja vagyok.

      — Várjanak itt, mert ez számomra komplikált. Szólnom kell a parancsnok elvtársnak.

      Kis idő elteltével egy őrmester kíséretében tért vissza a poszt.

      — Már kerestettük volna magukat is… de hol van a legidősebb Kis?

      — Szeretnék felmenni az édesapámhoz. Utána majd mindenre válaszolok.

      Az őrmester kíséretében elindultak a kórterem felé. Menyus csukott szemekkel feküdt. Az ágya mellett ott ült Fánika.

      — Csakhogy itt vagytok. Már akartak küldeni embereket, hogy hozzanak ide titeket. De hol van László?

      — Fogalmunk nincsen. Mindenki őt keresi?

      — Apátok nagyon rosszul van. Az orvosok szerint nem valószínű, hogy meg tudják menteni. Most menjetek el, mert biztosan titeket is szeretne kihallgatni a vizsgálatot vezető rendőr.

      — De mi történt itt? — értetlenkedett Klára.

      — Jöjjenek velem — tessékelte ki a kis csoportot az őrmester. — Mindent meg fognak tudni, de a maguk segítségére is nagy szükség van.

      Ilona Ivánra támaszkodva tudott csak menni. A folyosó végin összetalálkoztak Ilona szüleivel.

      — Mi történt veled? — estek neki kérdéseikkel. — Téged is megtámadott az a gazember?

      — Majd később tudnak beszélni a lányukkal, most velem kell, hogy jöjjön a többiekkel együtt —térítette el a szüleitől Ilonát. Egy orvosi szobába vezette őket, ahol amolyan rögtönzött kihallgató termet rendeztek be.  Először Klárát kezdték el faggatni.

      — Mondja el, kérem, mire emlékszik, mi történt önnel.

      — Kimentem egyedül az istállóba. Ott volt eldugva egy kedves emlék, amit még az édesanyámtól kaptam, és ezt akartam megkeresni, hogy odaadhassam Ilonának ajándékba. Hamar meg is találtam, indultam volna vissza a mulatozókhoz, de utamat állta Nagy Pál. Erőszakoskodni kezdett velem és innentől nem emlékszem semmire.

      — Köszönöm — mondta a vizsgálatvezető rendőr.

      — Tehát akkor azt sem tudja, hogy ki volt még ott, ki láthatta az esetet, illetve mi történt a sértett Nagy Pállal.

      — Nem kérem, semmit sem láttam, nem emlékszem semmi többre. Viszont miért Nagy Pál a sértett, amikor ő támadott le engemet?

      — Erre most nem tudok válaszolni. Nagy Pál eltűnt, és valószínű gyilkosság áldozata lett. Vagy az édesapja vagy az idősebbik bátyja, László követhette el. Ezért is keressük a bátyját. Az édesapja ott feküdt maga mellett, amikor megtaláltuk. Kés volt a kezében és rengeteg vér mindenütt. Ezért ő az első számú gyanúsított. Ő még nincs kihallgatható állapotban, és az orvosok szerint már nem biztos, hogy lesz. Nagyon nagy megterhelésnek lett kitéve, ami az amúgy is gyenge szívét megviselhette. Az egyetlen ember, aki a koronatanú is lehet az ügyben, Kis László, a bátyja. Őt éppen ezért keressük. Ám előfordulhat, hogy akár ő maga követte el a gyilkosságot, és ezért bujkál.

      — Én ebből semmit sem értek. Egy perce azt mondta, hogy Nagy Pál eltűnt. Most meg azt mondja, meggyilkolták? Vagy az apám, vagy a testvérem a feltételezett elkövető. Egyáltalán, honnan veszik, hogy meggyilkolták? Megtalálták már a holttestét is?

      — Semmit sem találtunk még, csupán az édesapja kezében levő kést. De ez éppen elég ahhoz, hogy az édesapja gyanúba keveredjen.

      — Ez őrület.

      — A bátyját kellene sürgősen megtalálnunk, hogy tudjuk tisztázni a dolgokat.

      — Sajnos nem tudom, hol lehet. Higgye el, ha tudnám, megmondanám.

      Lassan mindenki sorra került. Az egész ország Klára legidősebb bátyját, Lászlót kereste, de nem találták.

      Menyus tudott-e dolgok állásáról vagy sem, azt senki sem tudta. Három nap után leállt a szíve és meghalt.

      — Talán jobb így neki. Ki tudja még mennyi mindent kellett volna kiállnia szegénynek. A rendőrség nem hagyta volna békiben. A titkát meg magával vitte.

      — Milyen titkát? — kérdezte Klára.

      — Előfordulhat, hogy téged védve tettlegességre került sor közte, és Pál közt. Apád kést rántott és megölte.

      — Apa hirtelen haragú volt, de nem hiszem, hogy képes lett volna ölni.

      — Ezt már soha sem fogjuk megtudni, és talán jobb is így. Aki az egészre választ adhatna, az László, de ő bujkál valahol. Köze van az eseményekhez az biztos, különben nem bujkálna. Talán már nincs is az országban. Az én feltételezésem az, hogy Apa kimehetett Klára után. Látta, hogy Pál erőszakoskodni próbál, és közbeavatkozott. László észrevehette egy idő után, hogy Apa se Klára nem tértek vissza. Utánuk ment. És itt van kérdés, amire mindenki keresi a választ. Miért kellett eltűnnie, ha nem volt semmi köze a dolgokhoz? Magára akarta vállalni a gyilkosságot? Lehetséges, hogy ő követte el? Vagy pont ellenkezőleg, Apára akarta kenni? Meg kéne találni mindenképpen.

      A temetésre sokan mentek el, de László természetesen nem volt ott. Országos kőrözést adtak ki ellene, eredménytelenül. A rendőrség egyaránt kereste Nagy Pál holtestét is, mint bizonyítékot. Ezirányú minden próbálkozásuk is sikertelen maradt. Kláráék házát és a családot szinte a nap huszonnégy órájában figyelték. Iván és Ilona beköltöztek a városba. A házat Klára és Fánika kénytelen volt értékesíteni, mielőtt az állam rátehette volna a kezét. Jóval az ára alatt szabadultak meg tőle, egy kis lakást béreltek utána a városban.

      Vagy egy év után a rendőrség bizonyítékok hiányában lezárta a nyomozást. Arra a következtetésre jutottak, hogy a gyilkosságot Kis Menyhárt hajtotta végre, és a fia a bűntársa volt. Ő tüntette el a holttestet, majd ismeretlen helyre távozott. Később megállapítást nyert, hogy a tengerentúlra távozott unokatestvére után.

      Ilona apja a forradalom áldozata lett. Egy tüntetés során a karhatalom belelőtt a tömegbe. Már nem tudtak rajta segíteni. Anyja rá egy évre halt meg. Telt múlt az idő, és a történelmi események miatt a Kis család két külön úton elhagyta az országot. Iván a családjával együtt egy osztrák segítségével került Ausztriába, majd onnan Amerikába. Fánika és Klára, először Jugoszláviába szökött, majd Olaszországon keresztül jutottak ki a többiekhez, ahol már várta őket az idősebb testvér, László, és az unokatestvér, Gábor. Mind a ketten családosok voltak. Gábornak egy jól menő vállalkozása volt, amibe bevette Lászlót is.

      Ismét együtt volt a család még életben maradt része.

      Egyszer aztán László elmesélte, hogy mi is történt azon a bizonyos napon. Pontosan úgy, ahogy feltételezte a testvére.

      Klára és az Apja keresésére indult. Kint az istállóban már csak az eredményt láthatta. Apja ott feküdt Nagy Pali vérbefagyott teste mellett, görcsösen markolva a gyilokot. Nem volt sok ideje a gondolkodásra.    

      Visszaszaladt a házba. Szólt Fánikának, hogy dolga van, próbálja elterelni a figyelmet róla, valamint apjáról és Kláráról, ha valaki érdeklődne utánuk. Az istállóban aztán „szakmai tudását” kihasználva feldarabolta Nagy Pál holttestét. Két zsákba pakolt mindent. Hátul, a kertek alatt ment ki a házból, vállain cipelve terhét. Az utca néptelen volt, csupán egy fekete autó állt az út szélén. Ezzel jöhetett Nagy Pali. Tudta, hogy Pali nem vezet autót, társa, aki állandó sofőrje és segítője az autóban várakozik. Kivárta azt a pillanatot, mikor az kiszállt a járműből, hogy „főnöke” keresésére induljon. Sietnie kellett, mivel tisztában volt vele, hogy az majd a rendőrséget értesíti, ha megtalálja a nyomokat az istállóban.

      A temetőbe ment, ahol egy aránylag friss sírt keresett meg. A csőszlakban, ami ott volt nem messze, és senki sem tartózkodott benne, csak a szerszámok, szerzett egy ásót, és kihantolta a sírt. Beledobta a zsákokat, majd visszahantolta. Utána huszonnégy óra alatt sikerült elhagynia az országot. „Kacskaringós utakon” Amerikába menekült az unokatestvére, Gábor után.

      Apja haláláról csak jóval később értesült. Nehezen bírta ki, hogy ne írjon az otthoniaknak, de Gáborra hallgatva, nem adott magáról életjelt. Csak akkor tudott meg ő is mindent, miután újra találkozott a család. A gyilkosság valódi körülményeire soha sem derült fény.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:45 :: Avi Ben Giora.
Szerző Avi Ben Giora. 457 Írás
A nevem nem pusztán művész név. Még csak nem is nick név vagy ragadvány. Ezt a nevet viselem immár több mint negyven éve, miután kivándoroltam. Azóta sok víz lefolyt itt a Dunán és Jordánon. Jó pár éve csatlakoztam a Hét Torony csapatához és azóta is itt tanyázok, rendszeresen. "Adminguru: Panteonba helyezve, elment 2021. június 8.-án! Részvétünk a hozzátartozóknak!"