Matos Maja : INDIÁN NYÁR

Talán, még tart kicsit….

 

 

 

 

 

Némán, állva, boldogtalan,

Bokor, cserje mozdulatlan.

Várnak valamire csendben,

Nyártemet? szeptemberben.

Sz?ke, szép nyár csábos csókja,

Hiányát mind visszasírja.

Szeretnék, hogy búcsút intsen,

Bár keze rajt' a kilincsen.

Aztán gyorsan, huss!- elillan,

Mosolyának fénye villan.

Felváltja egy új szerepl?,

Leveleket seperget?,

Hideg, ködös, es?t term?

Borongós, bús ?szi id?.

Ám addig még egyszer bújva

Fellobban vad tüze újra.

Édes, langyos, szép napokkal,

Játszadozik a bokrokkal.

Cirógatja, dédelgeti,

R?t avarral mind befedi.

Majd bíborrá csókolgatja

Végül mégis csak elhagyja.

Megsiratja erd?, mez?,

Nyirkos hideg ?szi es?.

H?lt avarban, térdig sárban

Vacognak szerelmi lázban.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:04 :: Adminguru
Szerző Matos Maja 249 Írás
Itt otthon érzem magam. Szívesen olvasok, írok. www.majalapja.eoldal.hu