Havas Éva : Szunnyadó

Az éj benéz az ablakon,
falakra árnyat mázol,
az ágy alatt guggol a csend
– egy bagoly huhog távol –

Maréknyi ébrenlétemet
sóhajtva, orvul lopja,
a homály gyorsan eltemet,
begubbaszt a sarokba.

Úgy pergeti a perceket
id?m, mint ?rült rokka,
én lassan-lassan süllyedek,
kezem már álom fogja.

Legutóbbi módosítás: 2011.01.11. @ 20:50 :: Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))