Tücsök egészen kis korától kezdve szorgalmasan tanult és dolgozott. Másoknak soha rosszat nem tett. A gyengébbeket megvédte, a rosszabb sorsúaknak segített. Az úttör?mozgalomban is élen járt, a tizenkét pontot mindig betartotta. Amihez csak nyúlt, mindenb?l a legjobbat hozta ki, hegedülni viszont a szül?i unszolás ellenére sem szeretett.
Hangya, kiskorától lusta és irigy, másokra soha nem gondoló, magának való csemeteként élte mindennapjait. Egész nap haszontalanságokkal múlatta az id?t. Francia rokonával ellentétben soha nem szeretett dolgozni.
Serdül?korukban, a középiskolában padtársak voltak. Tücsök kit?n? eredménnyel érettségizett, Hangya pedig éppen súrolta azt a határt, amikor még „görbül”.
A környéken, akik ismerték mindkettejüket arra gondoltak, na, Tücsöknek biztosan nagyon jó és gazdag élete lesz, de Hangya, ha így folytatja!?
Egy napon mindkettejük életébe megérkezett a nagy ?.
Tücsök rövid udvarlás után elvette a tücsöklányt, és nem túl sok id? múlva szép sorban jöttek a kis tücskök. Egy gyárban helyezkedett el m?vezet? beosztásban. Eleinte jól ment a szekér, de a rendszerváltás után, a külföldi tulajdonos úgy döntött, hogy egy kicsit keletebbre viszi a gyárat, mert ott olcsóbb a munkaer?. Tücsök munka nélkül maradt. A házra felvett hitelt nem bírták fizetni. Albérletbe kényszerültek. A párja nem sokáig viselte el a leszegényedést, inkább a kis tücskökkel továbbállt, új, jobb élet reményében.
Tücsök az utcára került.
Hangya bezzeg, egy nagyon gazdag családból való hangyalányt vett feleségül, aki igen tetemes vagyonnal érkezett a házasságba. Kishangya nem született, de nem is igen vágytak rá inkább magukkal voltak elfoglalva. A lusta Hangya, továbbra sem dolgozott, csak a t?zsdén forgatta a pénz, hatalmas haszonnal. Interneten és telefonon bonyolította le az ügyleteit.
Egy nap csengettek a rezidenciája kapuján. Egy ütött-kopott alak állt a bejáratnál, aki már rég figyelte Hangyát, hogyan él és elhatározta, megkeresi ?t.
Hangya, el?bb, odaszólt a biztonsági ?rnek:
– Dobja ki! – de napszemüvege mögül mégis fél szemmel odanézett. Alig ismerte meg régi osztálytársát: Tücsköt. Közelebb lépett, hogy egy kicsit gúnyolódjon rajta, de Tücsök így kérlelte:
– Engedd meg, hogy egy éjszakát eltölthessek, hátul a kis lakban, hogy legalább rendbe szedhessem magam egy kicsit – s az udvar hátsó részén lév? pici házra mutatott. – Nemsoká hidegebbre fordul az id?, és nincsen már rendes ruhám sem. Meg is varrhatnám, ahol elszakadt – kérlelte tovább egykori padtársát Tücsök.
Összeráncolta Hangya a homlokát, sokat sejtet?en hümmögött és így felelt:
– Hát jó legyen, mivel olyan sokszor engedted annak idején, hogy lessem a dolgozataidat! Na, meg azért súgtál is néha!
Nehézkesen bedöcögött Tücsök az udvarra és hátrament a kis házba.
Reggel kipihenten ébredt, s mire a ház lakói úgy 11 óra tájban ébredeztek, lenyírta a ház körül a füvet és lenyesegette a rakoncátlanul növ? bokrok kiálló ágait. Az egyik csúnyácska tujából egy csavart oszlopformát alakított ki.
Hangyának tetszett, amit látott és ezért megengedte Tücsöknek, hogy maradjon egész télre. Úgy egyeztek meg, rendbehozza magának a kis házat, a szerszámokat átpakolja a pincébe, ?szt?l tavaszig ott élhet, szállást, ellátást kap és használhatja Hangya régi bútorait is. Cserébe rendben tartja az udvart és a kertet. Tücsök nagyon boldog volt, persze, hogy szívesen vállalta, legalább egész télen lesz élelme és fedél a feje felett. Úgy érezte, ezzel újra kezdheti az életét és reménykedett, hogy ismét talpra fog állni.
Tanulság?
Legutóbbi módosítás: 2010.06.18. @ 10:00 :: Sípos Julianna