Elolvastam ezt is. Mehet.
Nem nyerte meg tetszésemet.
Jöjjön hát a következ?,
hátha rábólintok: ez ?!
Az igazi! Az, amit én
írnék, hogyha írni tudnék.
Élek-halok a versszóért –
furcsa éh a versfalóé!
Miatta írt annyi költ?,
lúdtollal, pennával, tölt?-
s golyóstollal, ceruzával,
harcba szállva cenzúrával.
Megb?nh?dve igaz strófát,
börtönt vállalt, akasztófát.
Gondolatuk fénylik, dereng,
szavuk lényem betöltve cseng…
Ezt a tiszta élményt mások
zavarják: a dilettánsok.
Kár bíz’ az ? „verseikért”,
én mondom ezt, a VERSVEZÉR!
Legutóbbi módosítás: 2010.06.18. @ 06:47 :: dudás sándor
