wolner annamari : sszefogódzkodva

Fények és árnyak furcsa játékával képre hívott sorok az vagyok! Egymásba kapaszkodó betűk és rímek mélyén bolyongó lélekrapszódiák az vagyok! Fekete-fehérben papírra simított hétköznapok és ünnepnapok, melyek karcot ejtenek előbb a lelken, majd az arcon, hogy aztán versben oldódjanak fel az vagyok! A húnyt tekintetek mögött ott remegő szenvedések és szenvedélyek , megélt boldogságok és fájdalmak katarzisa az vagyok! S mindezek közt ott feszül és lebeg valahol bennem a Nő! Maga a misztikum! A titkok legmélyebb óceánja az vagyok! Fények és árnyak furcsa játékával képre hívott sorok az vagyok! Egymásba kapaszkodó betűk és rímek mélyén bolyongó lélekrapszódiák az vagyok! Fekete-fehérben papírra simított hétköznapok és ünnepnapok, melyek karcot ejtenek előbb a lelken, majd az arcon, hogy aztán versben oldódjanak fel az vagyok! A húnyt tekintetek mögött ott remegő szenvedések és szenvedélyek , megélt boldogságok és fájdalmak katarzisa az vagyok! S mindezek közt ott feszül és lebeg valahol bennem a Nő! Maga a misztikum! A titkok legmélyebb óceánja az vagyok! Fények és árnyak furcsa játékával képre hívott sorok az vagyok! Egymásba kapaszkodó betűk és rímek mélyén bolyongó lélekrapszódiák az vagyok! Fekete-fehérben papírra simított hétköznapok és ünnepnapok, melyek karcot ejtenek előbb a lelken, majd az arcon, hogy aztán versben oldódjanak fel az vagyok! A húnyt tekintetek mögött ott remegő szenvedések és szenvedélyek , megélt boldogságok és fájdalmak katarzisa az vagyok! S mindezek közt ott feszül és lebeg valahol bennem a Nő! Maga a misztikum! A titkok legmélyebb óceánja az vagyok! Wolner Annamari vagyok. A Felvidéken élek. rülök, hogy elbújhatok alkotni a Héttorony egyikében...