Nézd a hajam hullámzását, ahogyan a szálak a vállamra tapadnak, s megülnek a nagykabát felt?rt gallérján. Kövesd az ujjaim dinamizmusát, ahogyan a tétova mozdulatok közt mégis, álmaimmal az eget neked körberajzolom. Nézd a fájdalom gy?r?dését, ahogyan szemembe a járdáról felhordja a porszemeket a szél [… Tovább]
Az ablakon túl a téli napsugár.————–ezzel az a bajom, hogyFáradt pillantást fest az ég———–hangulati ambivalenciát tükröztet (napsugár=friss, üde energia——-fáradt pillantás 🙁 ) kifeszített vásznára a hajnal. Megbújunk benne mindketten.Mint riadt gyermek,apja régi pulóverében,az ablak el?tt térdelve egyelmúlt vasárnap délel?tt. Változunk.———er?ltetettOlykor [… Tovább]
