A téma közhely. Ezt így kijelenthetjük. S a verssel pont azt próbálom elérni, hogy a már ezerszer lejáratott, átnyálazott közhelyeket hogyan lehet mégis úgy feldobni, hogy jólessen olvasni, s ne csak arra gondoljunk közbe, hogy -Jaj, már megint egy kreativitást nélkülöz? évszakos vers. Ezekre a közhelyekre külön vadászom, s így kezdésnek ez t?nt a legjobbnak. Mert ugye vakáción már mindenki volt.
Panel nyár
Forró a beton
És a locsoló locsol
Nincs senki a napon
Mögöttem árnyék lohol
Nyugszik a Tócó koszos a vize
Emberlét a panelablakban
A halál engem forrón elvisz e
Késésb?l is elég szavakban
Táncol a busz és táncol az ember
Játszik a h?vös b?r üléses én
Bár lenne a közelben egy Földközi-tenger
Vagy a naperny? ne égne mint a szén
Túl sokat kérek a természett?l nyár van hiszen
Jégkockákkal álmodva nyaralok
Egy joghurtos doboz úszik a vizen
És én e nyárról versben szavalok.
