Hőkatlanban

Hőkatlanban

   Koosán Ildikó

 

E felfűtött katlan-délutánban

minden árnyék gazdátlan öleb,

töpörödik testetlen magányban,

kihalástól vajh’ ki  védi meg?

 

Esőre vágyom rendületlen,

zárt redőnynél fényre szomjazok,

gonosz a nyár, azt is észrevettem

tíz bimbóból mind a tíz halott.

 

Jósolják, de mégsem jön a váltás,

kenyérharc és ínség várható;

kérdés, ott fönn van-e megbocsájtás,

vagy az átok magunktól való.

 

 

 

    augusztus 12.

 

170látogató,1mai

Szerző Koosán Ildikó 938 írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.

8 Komment

  1. Ildikó! Tetszett. Én is nehezen viselem a meleget 🙁 A Föld 4 milliárd éves, és ehhez képest egy ember életének a hossza: egyszer kiszámoltam, mert fotózom vagy 50 éve; hogy pont egy vakuvillanásnyi idő. Szóval mi, akik itt lakjuk, uraljuk… Uraljuk? Senkik vagyunk, és azok is maradunk, mert a Föld szépen letakarítja magáról a szennyet, és néhány ezer év múltával minden helyreáll. Nélkülünk! “az átok magunktól való.”

Hagyj üzenetet