Egy távolban bújó, apró faluban,
fehéren szikrázó büszke ormokon,
számos fűzfa áll magányos partokon,
könnyezve örök, néma bánatukban.
Itt cseperedtem, mint gondtalan gyerek,
egy hűvös, komor, hófehér kis házban,
szomjazó füzek óvó árnyékában,
hol a kerti út az erdőbe vezet,
csalogány-trilla ébreszt emlékeket.
Szülőhelyem e hely; földi Paradicsom,
ahonnét hajdan üzenet érkezett;
suttogón szólított egy hang, hogy „szeress”,
– ha kerül az öröm, jöjj, nevess a széllel!
E hang ölel ma, s az ezüst-kék hegyek!
Fordította: Bartha Júlia nyersfordításából Gősi Vali
Ömer Seyfettin
Doğduğum Yer
Buralardan çok uzakta bir köydü!
Beyaz, billur bir derecik içinden,
Hıçkırırdı, sevinerek geçerken.
Kenarında vardı birçok söğüdü…
Ben işte bu söğütlerin susmayan
Gölgesinde büyümüştüm. Evimiz
Tenha idi; ne yabancı, ne bir iz…
Bahçemizdi yakındaki o orman.
Bir ses, “sevin! ” derdi gülen rüzgarda,
Sevinçlere yoktu orda nihayet.
Sanılırdı bu ses gümüş dallarda
Görünmeyen bülbüllerin öğüdü!
Doğduğum yer, doğduğum yer… O cennet
Buralardan çok uzakta bir köydü!
