Seres László : Kálváriánk

 

 

 

Már nem segít a ráolvasás, 
se kártyavetés, varázsétel. 
Fejfára vésett szó is csalás, 
hatástalan a kézrátétel. 
Romlott szívek mélyén bűn fogan. 
Isten trónjához így ki ér fel. 
Egymást marjuk körömmel, foggal, 
győzködjük csalárd, hamis érvvel. 
Emésztőnedveink elégnek, 
a szó némán kifordul szánkból. 
Felbolydult lélektelen lélek 
álmodik szebb jövőt a mából. 
Kálváriánk sose ér véget. 
Belepusztulunk, nincs mit tenni. 
Szégyenünkért, ha az még éget 
– mondd -, ki fog elégtételt venni.

 

 

 

(Kép: Bodajk: Kálvária)

 

Legutóbbi módosítás: 2018.04.06. @ 06:22 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.