Hülye minden matematikus,
ja, meg fizikus,
amúgy már nyelvileg is –
az egzakt nyelvet akarnák,
meg semmi melegítés,
csak amit régen tudott
a lovaskocsis szódás, amikor
HŐt KÖZÖLt – és erre
azonnal megállt lova,
és sárgán eresztett
folyamatvéget, gőzöset,
amilyet rendszere engedett.
De inkább a matek,
ahol az ezredéves
problémát teszik fel,
többnyire tudva a megoldást,
lesve, a megkínzott tudja-e –
lássuk, a furmányos kérdés:
– A körbejáró óra naponta
hányszor pontos, ha áll,
ezt fejtsd meg, kisdiák!
Már akkor tudtam:
hazudnak rendületlenül,
a valóság helyett modellel
etetnek, ide-oda konvergálnak,
meg halmazelméletileg,
meg valószínűségekkel
filozofálnak – amikor
már én mindent tudtam,
azt is, hogy mért nem,
ilyen feladathoz elég egy fél-fej:
az ilyenfajta álló óra – naponta –
egyszer sem pontos,
mert a leglomhább idő is
vektorszerű, benne az itt,
meg a már itt se feszültsége,
az ő órája meg döglött;
amolyan órának sosem hiszek.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Petz György
