Koosán Ildikó : M. Eminescu: Éjjel

2016.04.24. Koosán Ildikó Fordítás 12

M. Eminescu
Éjjel

                                      Koosán Ildikó fordítása


Elcsendesül az éj, kandallóban hunyorgó parázs;
tűztáncát pamlagom sarkából merengve nézem,
míg tudatom elpihen, pilláim zárulni érzem;
szobámban kialszik a fény, befon egy puha varázs.

Akkor jössz a homályon át, te mosolygós árnyalak,
fehéren akár a tél, ragyogón, napsugaram a nyárból,
mellém ülsz kedves, nyakamban már, – és átnyalábol
karod – …. kutatva vizsgálod sápadt arcomat.

Puha-fehér, illatos karok régről ismerős
érintése enyém, újra enyém, fejed mellemre téved;
aztán úgy teszel, mint aki édes álomból ébred,
göndör fürtjeim könnyű kis kezekkel – merthogy sietős-

simítod el homlokom fölül játékos merészen,
– gondolván, hogy alszom,- ravaszul, egészen,
ajkaddal érinted pillám, homlokom középen,
s mosolyogsz szerelmes szívem álommezejében.

Ó! kényeztess homlokom míg nyugodt és felhőtlen,
Ó! kényeztess, míg ifjúságod fénylik akár a nap,
míg friss vagy mint a harmat, míg virág vagy magad,
míg redőtlen az arcom, amíg nem vénül meg szívem.



Noaptea

Noaptea potolit şi vânăt arde focul în cămin;
Dintr-un colţ pe-o sofă roşă eu în faţa lui privesc,
Pân’ ce mintea îmi adoarme, pân’ ce genele-mi clipesc;
Lumânarea-i stinsă-n casă… somnu-i cald, molatic, lin.

Atunci tu prin întuneric te apropii surâzândă,
Albă ca zăpada iernei, dulce ca o zi de vară;
Pe genunchi îmi şezi, iubito, braţele-ţi îmi înconjoară
Gâtul… iar tu cu iubire priveşti faţa mea pălindă.

Cu-ale tale braţe albe, moi, rotunde, parfumate,
Tu grumazul mi-l înlănţui, pe-al meu piept capul ţi-l culci;
Ş-apoi ca din vis trezită, cu mâinuţe albe, dulci,
De pe fruntea mea cea tristă tu dai viţele-ntr-o parte.

Netezeşti încet şi leneş fruntea mea cea liniştită
Şi gândind că dorm, şireato, apeşi gura ta de foc
Pe-ai mei ochi închişi ca somnul şi pe frunte-mi în mijloc
Şi surâzi, cum râde visul într-o inimă-ndrăgită.

O! desmiardă, pân’ ce fruntea-mi este netedă şi lină,
O! desmiardă, pân-eşti jună ca lumina cea din soare,
Pân-eşti clară ca o rouă, pân-eşti dulce ca o floare,
Pân’ nu-i faţa mea zbârcită, pân’ nu-i inima bătrân

Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:16 :: Koosán Ildikó

Szerző Koosán Ildikó 940 Írás

Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.

Tartalom másolása nem engedélyezett!