Vandra Attila : Őseinkről mesél(ne) a griffmadár

A Fehérlófia típusú mesék közös eleme, hogy az alsó világból a hőst egy hatalmas madár (sas, szimurg, griffmadár) hozza fel a való világba. A griffmadár, számunkra más ok miatt is fontos, hiszen létezik egy (…) kettős honfoglalás-elmélet, miszerint a kései avarok, az úgynevezett indás-griffes kultúra, a magyarok első honfoglaló hullámát képezték.

A griff-madár

 

A Fehérlófia típusú mesék közös eleme, hogy az alsó világból a hőst egy hatalmas madár (sas, szimurg, griffmadár) hozza fel a való világba. A griffmadár, számunkra más ok miatt is fontos, hiszen létezik egy általánosan el nem fogadott, de sokak által fenntartott kettős honfoglalás-elmélet, miszerint a kései avarok, az úgynevezett indás-griffes kultúra, a magyarok első honfoglaló hullámát képezték, és 670-ben jöttek a Kárpát-medencébe. A történészek más források alapján is lehetségesnek tartják egy sztyeppei onogur-bolgár nép kárpát-medencei betelepülését e periódusban. Kuvrat bolgár kagán halála után birodalma fiai közt kialakult belviszály miatt öt felé szakadt. Az 568-as „korai avarokhoz” viszonyítva László Gyula a „kései avarok” kifejezést is használja rájuk. A „kései avarokat” azonosító „griffes-indás” díszítések számos régészeti leleten találhatók, de főleg övvereteken és szíjvégeken. Szerinte ez a motívumkincs a betelepülők belső-ázsiai eredetére (griffesek), illetve Volga-menti eredetére utal (indások).

          De mi is a griff-madár? Elsősorban lássuk mi nem.

          A griffonok alatt a vadászkutyafajták két származásvonalát értjük, egyik a kopóké, a másik a vizsláké (pointerek). A magyar vizsla az egyik legrégebbi kutyafajtánk, de a vizslák a honfoglalás előtt már ismertek voltak Európában.

          A griff-sas (Griffon vulture) magyar neve fakó keselyű. Eurázsiai griffnek (Eurasian griffon) is nevezik. A „szkíta sztyeppevidéken” nem honos, Magyarországon sem, bár Ázsiában is, Európában is megtalálható, de délebbre.

          A Griff dinasztia vagy Griff-ház a Pomerániai hercegség XII-XVII. század közötti uralkodóháza (House of Greifen), amely nevét a címerállatukról, a griff-madárról kapta.

          Griff németül fogantyút jelent, semmi köze e teremtményekhez, véletlen egybeesés.

          A Wikipédia serint „A griff vagy más néven griffmadár (görög: γρύφων, grýphōn, vagy γρύπων, grýpōn, korai formája γρύψ, grýps; latin: gryphus) egy legendás mitológiai állat, amelyet oroszlán testtel, sas szárnnyal és fejjel képzeltek el az ókorban. (…) Ahogy hagyományosan az oroszlánt tekintették az állatok, a sast pedig a madarak királyának, úgy a griffet is különösen hatalmas, fenséges állatnak, minden teremtmény urának tartották. A griff hatalmas kincs, a gazdagság őrzőjeként is ismert volt.[1]

          A legendák szerint a griffmadarak párjuk esetleges halála után sem kerestek maguknak más párt. Emiatt a keresztény egyház az újraházasodást ellenző jelképévé avatta.

          Számos hasonló fantázia-teremtmény létezik még, főleg Közel-Keleten. Lamassu asszír istent oroszlán- vagy bikatesttel, sas-szárnyakkal és emberi fejjel ábrázolták. Az Akkád mitológiában Anzu félig ember félig madár, amely a zsidó mitológiában Ziz néven szerepel, a az oroszlánfejű-embertestű Minói Géniusz, a hindu vallás Garudája, melyen Vishnu isten lovagolt, a szfinx és a bibliai kerubok is rokoníthatók vele. A szimurg egy madárszerű lény, kutyafejű, pávatestű, oroszlánkarmokkal. Elég nagy ahhoz, hogy egy elefántot is a levegőbe emeljen. Időnként emberi arccal ábrázolták.[2] Ám legközelebbi rokona a hipogriff, amely egyes feltételezések szerint egy kanca és egy griffmadár nászából keletkezett. Elsőként Vergilius említi e lótestű, sasszárnyú és fejű lényeket, bár ő még a griff és ló nászát a lehetetlenség jelképének tartja.[3] Egyesek a szerelem jelképének tartják, mivel szülei, a griff és a ló természetes ellenségek. Mivel egy égi madár és egy földi állat nászának gyümölcse, a kereszténység Jézus szimbólumává avatta, aki félig isten, félig ember volt.

          Egyes szkíta-kori „aranyszarvasok” feje is csőrös, sasfejűek, például egy pazyryki múmia tetoválása is.[4] Egy érdekes szintén pazyryki lelet a csőrében szarvast tartó griffmadáré.[5]

          A világ minden nyelvén e mitológiai madarat a griff valamely változataként emlegetik. Neve görög eredetű, és csőrt, kampós orrot jelent. Mielőtt elkönyvelnénk, hogy a görögök találták ki, hiszen leggyakrabban az ókori görög művészetben találkozunk vele, érdemes egy kicsit körülnézni az archeológiai leletek közt. I. e. 3300-3100 körül Egyiptomban, i. e. 3000 körül Perzsiában már ábrázoltak griffmadarakat… A bronzkorban (i.e. 1950-1550) már Anatóliában, Levantban és Szíriában is megjelenik, az ókori görög államokban pedig csak i.e. 1500 körül. Egyik leghíresebb ábrázolása a szarvast támadó griffmadáré, amely az ókori Macedónia fővárosából, Pellából való, és vagy Nagy Sándorhoz, vagy Antipaterhez köthető, aki követte őt a trónon. Ám ez nem az egyedüli szarvast támadó griffmadár.[6] Közép-Ázsiába a griffmadár feltehetően perzsa (Archaemida birodalom) közvetítéssel került egy évezreddel később, de ott is jelképpé vált. E véleménynek ellentmondanak Adrienne Mayor egy klasszikus korral foglalkozó néprajztudós kutatásai, aki szerint „A griffmadár alakját a Protoceratops fosszíliáiról (melyek a szkítiai Altai-hegység aranybányáiból kerültek elő a mai Kazahsztán területéről) vezették le.”[7] Talán ha nincs alkalmam kapcsolatba kerülni a fémeket, papírt és írást nem ismerő maori kultúrával, fel sem merül bennem a kétely. A közel-keleti (egyiptomi, mezopotámiai, stb.) kultúrák régebbiek, tehát csak onnan kerülhetett a griff Közép-Ázsiába. Ám ha Adrienne Mayornak igaza van (nézete eléggé elfogadott, bizonyítékai meggyőzőek), akkor a modellt képező Protoceratopsokkal együtt a griffek is közép-ázsiai, eredetűek, onnan terjedtek el Közel-Keleten… Ne feledjük Ordosztól Kárpát-medencéig terjedő szkíta aranyszarvasokat sem. Herodotosz, Ariszteászt idézve a következőket írja: „Ariszteász, (állítása szerint) egészen az Isszedonok országáig utazott. Tőlük északra laktak az egyszemű Arimaspeánok, melyek országán túl laknak az aranyat őrző griffek[8] Az isszedonok országát más ókori történészek is említik, melynek földrajzi helyét valahol az Altáj, Tien Shan, Dzungária illetve a Tárim medence környékén feltételezik. Kézai Simon is krónikájában a griffek lakhelyét a „szkíták földjére” teszi.[9]

          Elég furcsa lenne, hogy e Közel-Keleten „kitalált” élőlény „élőhelyét” ok nélkül Közép-Ázsiába helyezzék át… Valószerűbb a fordított irány: onnan került Közel-Keletre! Az ókori közép-ázsiai nomád kultúráról írásos bizonyítékok híján keveset tudunk, és alábecsüljük. A név görög eredete nem ellentmondás. A szent állatok nevét tabu övezte, nem volt szabad kiejteni.

          A griffmadár az ordoszi és pazyryki hsziungnu és a szkíta művészet jellegzetes alakjává vált. Megjelenik a nagyszentmiklósi avar leletek díszítésein is (pl. a 2. és 7. korsón). Ám kérdéses, mennyire magyarok ezek a griffes késői avar leletek, hiszen a mai népművészetünkben nem találkozunk griffmadaras díszítéssel.

          Ennek mintegy ellentmondva a Fehérlófia típusú mesék ötvennyolc változata közül tizenhétben jelenik meg a griff. Megtaláljuk ugyanakkor a magyar királyi jogaron, a koronázási palást szélén és az Árpádkori magyar pénzeken is.[10] Az utóbbiakat óvatosan kell kezelni, ugyanis lehetnek bizánci hatások is. (Ne feledjük, koronánk eredetét sem, melynek egyik része, a „görög korona” bizánci eredetű!).

          Ősi magyar népmesénk hőse egy “isteni madár”, amely kiszabadítja a Napot, feleséget is szerez magának és a mese végén király lesz. Számos más népmesénkben is megjelenik, mint „A griffmadár ajándéká”-ban, és a Tizenhárom hattyú-ban.[11] 

          A középkori irodalomban a griff “szörnyként” jelenik meg, ugyanakkor a belső-ázsiai állattartó népek griffje jóságos, bölcs és segítőkész. Egyértelmű, a meséink griffmadara is az utóbbi kategóriába tartozik. A magyar mondavilágban is egy nagy, csodás, oltalmazó lény. A belső-ázsiai török népek meséiben és mondáiban a szimurg, smaragd anka vagy zülülő madár néven szerepel. A griff szerepe a belső-ázsiai népeknél igen sokrétű. Horváth Izabella ezt öt pontban határozta meg.[12]

          „1. A főisten ábrázolása és szerepköre.

          2. A fejedelmi nemzethős ábrázolása és szerepköre, ami azt jelenti, hogy mivel a mesebeli griff éppúgy előfordul Attila hunjainál, mint a griffes-indás avaroknál, a török népeknél és az ujgur kánoknál, ezért e népekkel való kapcsolat erős köteléke a fejedelmeknek.

          3.Szakrális fejedelem ábrázolása és szerepköre.

          4. A táltos ábrázolása s szerepköre, ugyanis a táltos szelleme őseink mitológiája szerint állatalakot is tudott ölteni, de csak annak az állatnak az alakját, amelyik a táltos nemzetségének az állatőse volt. A négylábú griff, amelyik lóra vagy egy másik griffre támad nem akármelyik, hanem a fejedelmi nemzetségből származó táltos állat alakú szellemét ábrázolja.

          5. A szakrális fejedelem, mint táltos ábrázolása és szerepköre. A magyar Árpád-házi pénzeken található emberfejű griffek párhuzamait a keleti puszták népeinek hagyatékaiban is megtaláljuk. A szakrális fejedelem ugyanis nemcsak arra volt hivatott, hogy népe oltalmazója legyen, hanem, mint az ősei és az Isten földi alakja, az ég és a föld közötti közvetítő is volt. Ez annyit jelent, hogy valamilyen formában táltos szerepe is volt és ezt a griff alakjával fejezték ki.”

          Következtetésként a griffmadarunk – bár elvileg kerülhetett görög közvetítéssel is kultúránkba – ismét egy közép-ázsiai gyökérre utal, mely valahova az Altáj-hegység vagy Nyugat-Szibéria irányába mutat. Nem tudok egyetérteni az Ősök szelleme nevű weboldal alapfeltevésével, hogy a griff (a turullal együtt) őseink legfőbb szent állata. Bennem viszont megfogalmazódik a kétely.

 

Következtetésként a griffmadarunk – bár elvileg kerülhetett görög közvetítéssel is kultúránkba – ismét egy közép-ázsiai gyökérre utal, mely valahova az Altáj-hegység vagy Nyugat-Szibéria irányába mutat. Nem tudok egyetérteni az Ősök szelleme nevű weboldal alapfeltevésével, hogy a griff (a turullal együtt) őseink legfőbb szent állata. Bennem megfogalmazódik a kétely. Bár a magyar ornamentika utolsó griffjét egy 1751-ben készült székelykapu címerablakának faragott és festett díszítésén látjuk, felmerül a kérdés, a griff miért veszett ki a magyar népművészetből, mely elsősorban virágmintás, a tulipán, a liliom, szegfű, az inda mind ősi motívumok. A madarak közül pedig a galamb és a páva meg a meghatározhatatlan fajú madár ábrázolása gyakori. Talán a griff sohasem volt igazán a miénk? A honfoglalást megélő (késői?) avaroknak, a magyarságba olvadt török népeknek (kunok, besenyők, úzok, böszörmények, stb), a kazárokkal és bolgárokkal, csuvasokkal való együttélésnek, esetleg a mohács utáni török hódoltságnak is köszönhetjük, majd, mint idegent, elfelejtettük? Netán honfoglaló Árpádék csak egy török elitet képeztek, akik úgy olvadtak be a már Kárpát-medencében talált magyarságba, mint a bolgár-törökök a szlávokba? A kérdés költői marad.

 


[10] http://mitoszokeslegendak.blogspot.ro/2011/01/griffmadas.html Sajnos e forrást leszámítva máshol nem találtam a „griffmadarakat” a magyar koronázási palást leírásában.

Legutóbb szerkesztette - Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 703 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miutén két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban korházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam klmiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakcióanalzis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.