Boér Péter Pál : „Szabadság, egyenlőség, testvériség!”

 

Jean-Jaques sokallta a várakozást. Úgy érezte, az ő vívmánya is az, ami ott kint szorgosan alázuhan. Szinte iszonyodva sajnálta azt a szegény munkást, akin más színes folyadékon kívül a veríték is csorgott. Nehéz munka, de nagy előrelépés! Ki lehet-e szűrni a megbízhatatlan elemeket, olyanokat, mint ő maga? Korábban nem gondolta, hogy rá fog kerülni a sor, de a forradalom sohasem téved. „Szabadság, egyenlőség, testvériség!” — kiáltotta.

Már elvégezte magában a számvetést és alig várta, hogy odaérjen. Ő nem fog ordítozni, nem nehezíti annak a szegény embernek a munkáját, aki reggeltől estig magasra rángatja fel azt a súlyos fémterhet. Szinte mindenki megpróbálkozott munkáját nehezíteni.

Olyan is akadt, aki a sakált túlordította, és idegileg kimerítette azt a szegény, de becsületes munkavállalót. Henryvel, a szomszéd utcából, gyerekkoruk óta ismerték egymást. Akkor még utálta a vért, többször fel kellett locsolnia, mikor egy-egy csínytől megsérült a térde. Később megszokta, ember lett belőle, most büszke lehet barátjára.

Na végre, már a sorban áll és apró léptekkel halad. Ő hallgat és ott is hallgatni fog, sőt, ha lehetősége lenne, kezet szorítana lelkiismeretes pajtásával.

Még ketten álldogáltak előtte, amikor csípőből hirtelen kiszaladt belőle az erő, majd térdtől lefelé is remegni kezdett. Két dragonyos volt kedves segíteni neki, miközben az életösztön fába szorult férge ordított belőle.

Hason feküdt, rászíjazták a deszkalapra, majd nyaka és feje kalodába kerültek. Henry, a felhúzott penge mestere meg sem ismerte. Ő elájult két ordítás között, de amikor suhant lefelé a guillotine pengéje, még egyszer a hátgerince velejében végigfutott a borzalom.

Szegény Henry még négy napot dolgozott ebben a nehéz fizikai munkakörben, aztán egy ifjú titán, aki azt képzelte magáról, hogy az ő feje a nyakára forrt, neki is felhúzta a pengét…

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/