Vaskó Ági : Ködbe tűnt remény

Földig hajolt, meggörnyedt holnapok
karvaly karmokkal tépik húsomat,
magányom mélysége a tolvajom,
mely szétszakítja zengő húromat.

 

Átizzadt álmok nyögnek nyelvemen,
arcomon simuló-hamis vigasz,
suhintó ostor hege szívemen,
kihunyt fényt ölel, megolvadt viasz.

 

Ködbe tűnt reményt sírnak a napok,
az eget nézem, tompa, fényezüst.
S míg a lelkem szeretetért vacog,
fátylat fon és megfojt, a néma füst.

Legutóbb szerkesztette - Vaskó Ági
Szerző Vaskó Ági 109 Írás
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem. Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban. Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik. Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg. Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba. Könyveim címei: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő, Csendből fakadt.