Varró Brigitta : Olvadás

2015.02.07. Varró Brigitta Vers 8
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Hosszú volt a tél, kedves,

nem hallottalak lelkem

szavakkal körbezárt szigetén,

hogy szeretsz, elnyelte a köd,

kikötni hiába erölködött szívemen.

Bolyongtál bennem erre-arra

törve-zúzva mellkasom,

meghaltál, meghalsz, nem hagyom.

Kongó termek ajtaján a zár

fáj nagyon.

Törd fel, hogy veled fájjak,

és mondd várjak,

én, te az Isten akarta így,

szavaid meleg lámpások.

Olvadunk.Tavasz lesz megint.

 

Legutóbbi módosítás: 2015.02.07. @ 08:18 :: Varró Brigitta
Szerző Varró Brigitta 0 Írás
"Ki minek gondol, az vagyok annak... Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja. S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, Mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: Rajtam látsz törvényt saját magadról." (Weöres Sándor) Köszönöm szépen Ilcsinek, hogy itt lehetek. Írásaimban leljétek örömötöket :-)