Úgy szeretlek, hogy le se tudom írni,
pedig tollamban a tinta egyre forr,
a papiroson fehér marad minden,
ha a képzeletem most is csődöt mond.
Úgy szeretlek, hogy elfelejtek félni,
veled egyszerű lesz, ami komplikált,
de egyszerűen nehéz lenne élni,
amíg félszavakat rosszul kombinálsz.
Én úgy szeretlek, mint gombluk a gombot,
még az sem számít, ha néha leszakadsz,
a tű fokán is átbújok majd érted,
mert a cérna leszek, hogy megtartsalak.
