Tóth Zita Emese : Stáblista

 

Lábamhoz bújt az aggodalom,

ő volt a kedvenc pókom a falon,

szemhéjam mögött vetítenek egy filmet,

csak játszom, hogy érteném a miértet,

amiből összeáll az egész forgatókönyv.

Forgat a könny, mint szívem falára karcolt

rongyos szavaid,

ringlispíl a gyomrom,

kezeim közül kihull a lehet,

ez egy másik film,

a többi csak az a nyavalyás képzelet,

ahogy elképzeltelek,

mint főszereplőt,

pedig csak a kezdeti csalódás voltál,

ami után a főhősnő

– jelenesetben én-,

mereng a rosszul megírt mellékszerepén.

 

Most lábamhoz bújik az aggodalom,

ő volt a kedvenc pókom a falon,

összefonja múltbéli lépteim,

rá is csomóz párszor,

bal kezemmel intek,

hisz’ jól tudom,

holnap már mással játszol.

Szemeim előtt új film indul.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.11.28. @ 15:28 :: Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 146 Írás
'92 ősztől vagyok. 8 évesen kezdtem verset írni. Azóta is tart.