Schifter Attila : Zátonyépítés

Nyomtatás

Amikor  tágul  világod  tengere,  úgy  hiszed, 

hogy  utadban  minden  szív  nyitott 

és  mindegyik  egy  új  kincses  sziget, 

ahol  vár  reád  ezer,  ábrándos  titok. 

Aztán  felfedezed:  nincs  nálad  ostobább, 

mert  hitted:  a  tiszta  szeretetre  van  igény 

és  magadban  hajózol  tovább 

–  dédelgetett  csalódásaid  farvizén. 

Bár,  mélyen  tudod:  ennél  jobb lenne   bárki 

’s  már  nem  érdekel,  a  távol  mit  tartogat 

( pedig  a  magánnyal  nem  jó  párban  járni ) 

míg  látsz  kitartó  örvényeket,  rabtartó  partokat, 

majd  szembejön  az  az  Egy,  akire  vágytál 

–  mégis  félsz  igazán  felfedezni  Őt  – 

mert  a  kétely  már  a  szíved  mélyén vájkál 

’s  ennek  fövenyébe  ásta  be  magát  érzelmi  miliőd. 

*** 

Néha  attól  féltem,  elveszítem, 

volt,  hogy  úgy  éreztem:  el  kell  rejtenem. 

Ma  már  tudom,  ritkán  volt  a  szívem 

azonos  időben  –  jókor,  jó  helyen.