Varró Brigitta : Csend

2014.08.04. Varró Brigitta Vers 13
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Csendünket hallgatom,
arcomat átrajzolta bánatom,
szívem kalapál, remeg a szám,
mint első randevún a csók előtt…
csak most a tehetetlenség, mi testet ölt
bennem.

Meddig lehet várni a nincset,
dédelgetni nem létező kincset,
mikor nő akkorára a fájdalom,
hogy a sikoltó csendet újra hallhatom?

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.08.04. @ 17:34 :: Varró Brigitta
Szerző Varró Brigitta 0 Írás
"Ki minek gondol, az vagyok annak... Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja. S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, Mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: Rajtam látsz törvényt saját magadról." (Weöres Sándor) Köszönöm szépen Ilcsinek, hogy itt lehetek. Írásaimban leljétek örömötöket :-)