Marthi Anna : Ágoston napi kiszámoló

Kiszámolod az irkádon,

hol leszel Te jövő nyáron.

 

Langy tengeren, magas hegyen

viszhangzik barlangok bele. /hol ásít a barlangterem

 

Megszámoltad: fellegekben /fellegekben megszámoltad

sok a birkánk, mind ott megyen. /sok a birkánk, mind ott baktat

 

Addig nőjjél, cseperedjél,

mint egy felhőt, elérhessél. /minden felhőt eléhessél

 

Válassz addig hajdonfőtten,

kucsmagombát rossz időben.

 

Csizmád orra hét országra…/hét országra csizmád orra

Meglépheted. Óriás álma./óriások álma volna

————-

Természetesen nem kell átírnod az útmutatás szerint, csak mutatom, milyen lenne, hogy szólna, ha ez mondóka volna.

Nem a Héttoronnyal szemben, első sorban magaddal szemben kéne igényesebbnek lenni, Anna. Olvastál már kiszámolókat, mondókákat: „egyedem, begyedem, tengertánc…” „dolgozzatok legények…” stb. Úgy érzed, hogy te ilyesmit írtál? Ugye hogy nem? Akkor miért hagytad így? Ilyen ritmustalanul? Üdv: NHI

Legutóbbi módosítás: 2014.08.28. @ 12:50 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak