Zajácz Edina : Hazavágyom

 

 

Messze vágyom, mint a földönkívüli,
kinek ki tudja, hol van otthona.
Hó-arcomra fanyar mosolyát szüli
a bánat. Csak állok, én ostoba.

Mások tekintetét nézem, és arra
gondolok, hogy hajlékukba érve
elhiszik; ők ide indultak haza.
Nekem kelepce lett földi létem.

Álmaim fakón hevernek egymáson.
Foszlanak, színtelenednek lassan,
akár a szekrényben felejtett vászon.
Magányomra nincs a földön balzsam.

Hiába fogtad volna kezemet. Én,
mielőtt hozzám értél, konokul
elengedtelek. Vigaszom a remény,
s te szikrája vagy, mely hamvadón hull

lábam elé… Milyen magasan az ég!
A háznak sötét szegletén várom
térdre roskadva a fényt. Ha értem ég,
majd mutatja utam. Hazavágyom.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Zajácz Edina

Szerző Zajácz Edina 201 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.