dudás sándor : Dúdolós

 


Földhazámban legközelibb,

tetejes, de nem cserepes,

ablakaiból útra néz,

ajtajából rám mosolyog,

ismerem modern bútorát,

ágyneműit, ruhatárát,

edényeit, jó tűzhelyét,

légzését, simogatását,

ajkát, minden porcikáját,

milliméterre a helyet

hol a legszebb érzés jár át,

öröm, harag miből támad,

két festményt zár mímes ráma,

dúdolós a kedvem máma,

semmi sem az minek látszik,

ami hang, itt csönddel játszik,

kívül belül fontoskodás

megfelelni hagyománynak,

hideg ellen kényelemnek

nem tollakra szabott paplan,

takargatjuk árvaságunk,

olykor ruhástól meztelen

ugrik hattyúk holt tavába,

zengő hangvizek sodorják,

nézem, léket kapott bárka,

könnyű műsor nem vevője,

tudom, mit fog antennája,

vihart, szelet miként állja,

mit jelent neki csend, béke,

s eleven mélyén az éjnek

milyen elképzelt világok

gyújtanak szemében lángot,

kéményéből ha felnézek

szúrós csillagokra látok.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.02.01. @ 15:45 :: dudás sándor

Szerző dudás sándor 767 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.