Zajácz Edina : Bronzharangok

 

Már megint a háború, a láger, a Don,
ahogy ráncokat gyűr tükörhomlokodon.
Hallgatom, hány hétig volt ebédre lófej,
miért nem maradtál ember, csak egy tróger,
mert szeretett Istent játszani a náci,
s a parancsnak nem volt szabad ellenállni,
mert élni akartál, lelőtted a zsidót,
ki képről mutatta, hány gyermeke volt,
éjjelente téged fojtogat a gázszag,
amiért vállig sem értél a halálnak.
Hiába marad a világ térdepelve,
nem szólhat egyformán, csak harangok nyelve.

 

Legutóbbi módosítás: 2014.01.20. @ 06:11 :: Zajácz Edina
Szerző Zajácz Edina 201 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.