M. Laurens : KÖLTŐNEK LENNI

M.Laurens 

KÖLTŐNEK LENNI 

 

 

 

Oly korban írom meddő soraim,

Mikor nehéz már költőnek lenni,

Mert a mosoly eltűnt az arcokról,

És nincs ok többé már énekelni.

Mikor sajgó szívvel nagyon nehéz 

Az arcokra boldog mosolyt csalni,

Mikor a reménység már ködbe-vész,

És a kék madár is készül halni.

 

Szerető szívvel és tiszta fejjel,

Sziklányi teher ma hittel szólni,

Harcolni egyetlen árva tollal,

Felállni és másokért dalolni.

 Költőnek lenni nagy felelősség,

S kinek erre vetemedik tolla,

Sosem írhat le többé, hazug szót,

Mert hitelének gyilkosa volna. 

 

Nem bújhat el gyáván szemlesütve,

Agysejtjeit mindentől elzárva.

Nem futhat félelmében világgá,

Nyüszítve a Jóistent gyalázva.

Ha igazi költő akarsz lenni,

Légy kész harcolni egyetlen tollal.

Felállva, csak másokért dalolni,

Vagy küzdeni körömmel és foggal.

 

Mit nekünk bősz óriások hada!

Mi költők akarunk végre lenni,

És nyakas-módon újra meg újra, 

Dicsőként szélmalomharcra kelni. 

Ha széjjeltépik is olykor versed,

Mégis érdemes költőként élni.

A tollforgatók sorsa s élete, 

Küzdeni a jóért, és remélni!

 

 

Pest-Buda 2013. február 8-10.

 

HANGFELVÉTEL LEJÁTSZÁSA

A verset előadja : Roczó-Nagy Zoltán  – Rádió Budaörs  Költészet napja 2013 

Legutóbbi módosítás: 2013.06.04. @ 18:37 :: M. Laurens
Szerző M. Laurens 220 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )