Szendrői Csaba : nehéz

Az van a dobozban. Tedd el.
Zsebretett kacatok közül,
kis meg?szült nyaram.
Az örökölt kristálypohár aljában
porba halt pók anya.
Ami elszakadt is megfeszül.

A víz alatt arcod most is fiatal.

Megmaradunk gyereknek a felszín alatt.
Közben persze annyi minden salak
a b?rünkön ragadt.

Az van a dobozban. Vedd el.
Ha kértem is valaha érte,
nincs mára üres zsebem.
Ezt is önzésb?l adom, 
feszült t?le a mellkasom.
Kérlek. 

Amúgy se túl jó. Meg úgyse értik.
Nagy része szöget verne belém.
S hogy h?si halált halni erre 
népbetegség,
valahogy majd két sor között
csendben,

az óceánba ugrok
ólom vértezetben.

 

Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...