Maretics Erika : Hát ennyi volt

 

Hát ennyi volt.

Egykor ölel? karod mint akasztásra

készített kötél lóg,

öntudatlan záruló ujjaid a hurok,

menj el, azt mondod.

A szemed holdját vesztett bolygó,

törött nyakú szerelmünk verg?dik

halála biztos tudatában el?tted

a kih?lt szenvedély döglegyeit?l borítva,

s mikor meghal,

te közönyösen rúgod félre utadból,

míg két szemem új mutatványt tanul,

ólom könnyem befelé csordul,

borzalmas maszk mögé

rejtett arcodba nevetek,

mert er?m nagy.

nem én leszek áldozat,

hanem te vagy.

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 203 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.