Tiszai P Imre : Szeretkezünk

*

Most mint árnyék az éjben lépsz hangtalan,

előttem állsz mint annyiszor álmomban,

apró mozdulattal ruhád megoldod,

szemedben tűz ég, simogat mosolyod.

 

Melled halma büszkén kínálja magát,

kezem mohón fut testeden, váll, kar, hát,

tenyerembe simulsz, combod lenn remeg,

gömbölyű csodák, akard, beléd veszek.

 

Nyelvünk már édes ízzel szeretkezik,

majd melleden a bimbó számba bújik,

hasad hullámzik és még csodák várnak,

göndör árnyak között a combok nyílnak.

 

Hátamba mar körmöd, harapod ajkam,

rám fonod lábad, izzítod vágyam,

magadba fogadva egy testté válunk,

ölelj, ölellek és a mennyben járunk.

Legutóbbi módosítás: 2012.08.11. @ 14:52 :: Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 340 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén