Tiszai P Imre : csak egy lánc csörren

*

Ma újra a dac, a konok közöny,

holnap talán az emlékező könny,

ma beléd mar a fájdalom,

hogy véget ért egy szép álom,

       mit ketten álmodtunk

  azon a csendes téli alkonyon.

 

Ma már egy megkevert világ,

hol semmi nincs helyén, s tovább-

lépni vágysz, de nem vezet út,

 

        lánc csörren, egy kút

  mélyében csillan a hívó fény.

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén