dudás sándor : Értük

(részlet a Felh?fényb?l)

Nekünk hiába zengnek a pacsirták,

                                       a bódult lombok hiába susogják

                                       a zajt, szférát, hol megnyugszik a lélek,

                                       nem ér testi fület. Láthatatlan kések

                                       szabdalják vakon szívünk piros vásznát.

                                       Arcunkon féltékeny szomorúság.

                                       Élünk el?ítéletek falai el?tt

                                       s küzdenek társak – sorstársaim ?k.

                                       Nem feledhetem kezeik beszédét,

                                       ahogy formálják a szavak jelét.

                                       Nem feledhetem nyílt figyelmüket,

                                       néznek örökké kíváncsi szemek.

                                       Nem feledhetem szeretetüket,

                                       a ragaszkodást, mit nem lelhetek,

                                       csak sorsközegben! Ó, ez a világ

                                       végzetével taszít s – önmagába zár!

 

                                       Ifjúként lettem köztük újra gyermek,

                                       értük ha állok, arccal a tengernek!

                                       Egyetlen hitem, harcom lobogóját

                                       – mellemben valahány – sorstársszívek óvják!

                                       Tenni érettük, tenni, tenni még!

                                       “Szellem, napvilágod fennen lobogják!”

                                       Értük kell tennem, róluk vallani,

                                       igazat, fájót, szépet kimondani.

                                       Kitakarni sokszázados sebeket,

                                       kín-fogott szívet, elzárt lelkeket!

                                       Ó, csend! Mosolyunk, haragunk, átkunk,

                                       Mindenség-jussunk, életünk, halálunk!

                                       Szívtép? mélység s végtelen testvére:

                                       a léleksirály hazátlan szépsége

                                       benned száguld az id?kön túl,

újraszülhetetlen, halhatatlanul.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.08.03. @ 19:26 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.