Seres László : Boncmesterek

Körbeülik bajainkat. 
Asztalon pogácsa, 
ásványvíz. 
Felszakadt sebek,
meg nem értés. 

Viták, viták, viták. 

Sorsidomító 
ostorsuhogás. 

A múlt visszanyúl,
megdönthetetlen 
aki dönt. 
A többség csak töredék.
Magához képest 
életképes hulla 
boncmesterek 

kicsorbult
kése alatt 
tehetetlenül

elnyúlva.

Hibák, hibák, hibák. 

Áruba bocsájtják 
-áron alul –
a demokráciát. 

Legutóbbi módosítás: 2012.08.04. @ 11:50 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.