Kühne Katalin : A jóga dicsérete

 

 

 

Hirtelen jött a zivatar. Es? kopog autónk tetején. A hegyeket ködlepel borítja, homály fedi a tájat, ?szi reggeleket idéz, pedig tavasz van. A fekete felh?k közül hullik az „áldás”. Azután, mintha megelégelte volna az ég királyn?je, feloszlik a köd, kibúvik a napocska, el?t?nnek a smaragdzöld feny?k közt ?rt álló fehér sziklák. A hegycsúcsról aranyszín? lavina zúdul a szakadékokba.

      Ilyen furfangos Tavasz Úrfi, a táj arculata egy kézlegyintésével pillanatok alatt megváltozik. Az es? áztatta föld hamar felszárad, az aszfalton csillog még néhány kátyúban egy-egy pocsolya, de a frissít? zápor nyomán üdén illatoznak a mezei virágok az út mentén.

      Felfelé haladunk a szerpentinen, a nyitott ablakon át beszívjuk az ózondús leveg?t. Enyhe szell? fúj, az erd? madárkái is felélénkülnek, egymásnak felelgetve csicseregnek, kurrognak, csattognak, úgy érezzük, nekünk is szól énekük. Negyedóra múlva odaérünk a bükkszentkereszti házhoz, ahol már várnak bennünket a többiek. Összeszokott csapatunk tagjai örömmel köszöntik egymást, de megismerkedhetünk azokkal is, akik most csatlakoztak hozzánk. Együtt töltjük ezt a három napot ezen az erd?kkel borított kis „béke-szigeten”. Reggel-délben-este jógázunk, kirándulunk, finom bio ételeket eszünk, új ismeretekkel gazdagodunk. A hajszás életet magunk mögött hagyjuk erre a pár napra. Telefon, újság, televízió, stressz nélküli, igazi feltölt?dés vár ránk. A természet ölében régi és új barátokkal körülvéve, aktívan pihenhetünk, testünket-lelkünket er?sítve. Gyönyörködhetünk a táj szépségeiben, napkeltében, alkonyatban, csillagokban. Figyelhetjük a mókusok kerget?zését, rigók, pintyek füttyét, kakukkolást, bagolyhuhogást, héják vijjogását. Este ismerkedünk, elfoglaljuk szállásunkat, vacsora el?tt még egyet jógázunk, meditálunk. A szobákban még hosszan beszélgetünk elalvás el?tt társunkkal.

      Másnap korán reggel a ház melletti tisztáson kezdjük tornával, légz?gyakorlatokkal. A szomszéd ház sarkáról két kutyus figyel bennünket némán. Nem zavarjuk ?ket. Csodálkozva nézik a hajladozó, futkározó, kezet-lábat emelget? emberformájúak minden mozdulatát. H?vös id? van, jól felöltöztünk, mégis fázunk. Így hamarabb befejezzük, bent a házban folytatjuk a jógát. Reggeli el?tt megtapasztalhatjuk, hogyan lehet a mérgekt?l megszabadulni. Különböz? technikákkal ismerkedünk meg, többen kipróbálják azokat.

      A nagy megtisztulást követ?en túrára indulunk, a cél Fehérk?lápa. Útközben elhaladunk egy lovarda mellett, megsimogatjuk a kiscsikók fejét, a picik felülnek és néhány kör erejéig lovagolhatnak a pónikon. Kecskék, mangalicák, tyúkok, kakasok, pulykák is vannak a kis farmon. A városi gyerekek ritkán láthatnak közelr?l ilyen állatokat, kivéve, ha a nagymama falun él. Élvezik a látványt, alig lehet ?ket elvonszolni onnan.

      Felmászunk a Fehérk?re, ahol csodás panoráma tárul elénk. Éles szél fúj, felvesszük a fels? kabátot, de néhány perc múlva le is kerül rólunk, amint a Nap izzó sugarai megérintenek. Itt elid?zünk egy kicsit, csendben maradva elmélyedünk a szép látványban. Alattunk nagy a mélység, el?ttünk a hegyvonulatok karéja. Lefelé, majd újra felfelé menetelünk az ösvényen. Nagy tágas mez?n haladunk, pillangók, virágok pompája b?völ el bennünket. Néhol csalános bozót között küszködünk, aztán újra az erd? h?vösében tovább.

      Elérjük a menedékházat, ahol finom, kemencében sült kenyér illatával és forralt borral fogadnak. Mindkett?t megízleljük, közben beszélgetünk. Visszafelé egy másik ösvényt választunk. A pici gyerekek sokszor el?re szaladnak, vagy egy bogarat, szalamandrát találva, lemaradnak a csapattól, lepkéket kergetnek, virágot szedegetnek. A csapat megvárja ?ket, újra együtt megyünk. Ha elfáradnak, apjuk nyakába kéredzkednek. A hosszú út után vár minket a finom vacsora. Utána kés? estig jógázunk.

      Harmadnap a Lóf?-tisztásra teszünk egy sétát, kisebb-nagyobb villák mellett vezet az út, el?ttünk, a másik oldalon hegyek magasodnak, a fák a zöld különféle árnyalataiban tündökölnek. Gyönyör? a tavaszi erd? látványa. A tisztáson a nagy f?ben gyalogolnak a picik, alig látszanak ki bel?le. A híres gyógyító köveken pihenünk, érezzük azok energiáit. Csendben, befelé figyelünk. Visszafelé gyorsabban megyünk, a jó leveg? meghozza étvágyunkat. Újabb ízes falatok várnak minket a házban, az asszonykák dolgos keze nyomán finom ebéd kerekedett, míg mi túráztunk, ?k keményen dolgoztak, nehogy éhen vesszünk. Ebéd után körbejárnak a receptek, feljegyezzük a hozzávalókat, tennivalókat, hogy otthon is elkészíthessük majd ezeket az ételeket.   

      Igyekeznünk kell, mert vár bennünket Szabó Gyuri bácsi, a híres füvesember. Felkeressük a gyógynövény-kertjét és a mintaboltját. Gyuri bácsi nyolcvannégy évesen járja az országot, külföldön is sokszor megfordul, bemutatókat tart. Friss mozgású és szellem?, amit annak köszönhet, hogy egész életét a természet közelében töltötte. Sokat tanult el?deit?l, gyermekkorától gy?jti a füveket, kertjét ápolja, gyarapítja, ajánlja azokat minden beteg embernek, aki hozzá fordul. Segít tanácsaival, nagy tapasztalattal rendelkezik. Gyógyfüvekkel készült teái a gyógyíthatatlannak t?n? betegségekb?l sokakat kigyógyítottak, kúrái segítségével m?tétek maradtak el. Akik ezeket rendszeresen fogyasztják, sokfajta betegségen úrrá lehetnek, egészségben élhetnek. Gyuri bácsi saját maga a legjobb példa erre, de számtalan ilyen esetr?l számolhatnak be az emberek hazánkban és külföldön egyaránt. Másfél órán át ismertette a különféle gyógyfüvek hatásait, az elkészítés módját, példákkal illusztrálta a gyógyulási folyamatokat. Jutott egy kis id?nk arra is, hogy egyénre szabott tanácsokat kapjunk, és teákat vásárolhassunk.

      Vacsora el?tt még megismerkedünk a tai chi, a chi kung mozgásformáival, igyekszünk utánozni az oktatót, de nem mindig sikerül, hiszen többen el?ször próbáljuk. Az alapokat azért elsajátítottuk, azt hiszem. Már csak folytatni kell otthon. Az egészséges életmódról, ételekr?l, gyógyhatású készítményekr?l Reni értékes el?adását hallgatjuk. Barátja gyógyitalokat, teákat kóstoltat velünk, vásárolni is lehetett. A már megszokott finom bio-vacsora után mesterünk, Gyula irányításával thai-masszázst gyakorolunk. Párokba rendez?dve, mindenki sorra kerül. El?ször egyikünk masszíroz, a másikunk élvezi, majd cserélünk. Nem könny? így els?re, de igyekszünk követni ?t. Mesterünk hangtálakat szólaltat meg, a rezgésekkel er?síti az energia-szintet, a természet hangjaival kíséri meditációnkat. Csodás élmény ez a számunkra. Ahogy Gyula mély zengés? hangja segíti ellazulásunkat — mint ahogy mindig —, megjelenik lezárt szemünk el?tt az erd?, a tenger, csodás világunk megannyi gyönyör?sége, illata, íze, hangja, színe. Ezzel zárjuk be ezt az élményekkel teli táborozást. Nap- és Föld-üdvözlettel köszönjük meg együttlétünket, majd kört alkotunk, egymást kézen fogjuk, ennek hatására bens?nkbe áramlik a kozmosz minden energiája. Egymás felé közvetítjük ezt, és ezzel olyan érezhet? energia-többletet kapunk, ami er?t ad nekünk az élet nehézségeinek elviseléséhez.

      Három éve jutottam el el?ször ebbe a körbe, ahol mindig feltölt?döm, er?m gyarapszik, nem csak fizikailag — persze az is nagyszer? érzés, hogy a nehéz fizikai munkát fáradtság nélkül végezhetem —, sokkal inkább lelki tekintetben. Most el?ször vehettem részt a táborozásban, de elhatároztam, hogy ezután minden mást félreteszek és megyek, mert — mint mindenkinek, aki rendszeresen jár a foglalkozásokra és otthon is mindennapjai részeként végzi — nekem ez nagyon sokat jelent. Arra biztatok minden ismer?sömet, hogy adjanak maguknak lehet?séget arra, hogy egészségesebben élhessenek, mert ez a legf?bb kincsünk.    

      Egészségünk meg?rzését, fizikai és lelkier?nk növelését ma már számtalan formában gyakorolhatjuk. Naponta egy félórás torna a szabadban, hosszú séta, kocogás, túrázás vagy fitness, aerobic, úszás, futás stb. egyaránt alkalmasak kondíciónk fejlesztésére. Elérhet? mindenki számára, akár egyedül szeretne mozogni, akár társak között, mindenképpen javunkra válik. Ki-ki vérmérséklete, és érdekl?dése szerint csatlakozhat különféle testedz? klubokhoz. Bár hamarabb vehettem volna részt a jóga örömeiben. Nekem a jóga hozta el azt a minden más formánál jobb módszert, amit ma már naponta végezhetek. Ha pedig olyan mesterre találnak, mint én — aki szerintem pótolhatatlan —, azt köszönjék meg neki, és a Fennvalónak, mert bármennyire is megtanítja utódait, a tanítványok elsajátítják a fogásokat, a mozdulatokat, az új oktatók közül mégis csak néhányan érhetnek nyomába. Ha nem rendelkeznek mindazzal, ami ezt felejthetetlenné teheti, ha csak rutinból dolgoznak, és nem teszik mellé a lelküket, kisebb a hatásuk. Ritkán találkozhatunk olyan lélekkel, mint itteni mesterünk, szerénysége, embersége és tudása páratlan, ezt nem lehet megtanulni, még kevésbé így átadni, hiszen ? gyermekkorától ennek él. Segítségével talán én is kicsit megért?bb, kiegyensúlyozottabb, er?sebb lettem. Szívb?l ajánlom mindenkinek, éljenek át ilyen pillanatokat, teljesebbé, egészségesebbé válhat életük. Köszönöm neki!

      Otthon, ágyamban fekve a következ? gondolatok fordultak meg fejemben elalvás el?tt:

      Minden embernek, gyermekkorától kezdve szüksége van közösségekre, ez feltétlenül fontos. Amint személyiségünk kifejl?dik, egymásnak is segíthetünk, közös érdekl?désünk alapján szervezhetünk találkozókat, élményeket gy?jthetünk. Különös jelent?ség? ez az egyedül él?k, a nyugdíjasok számára. Nagyon jó érzés, ha tartozunk valahová. Nem vagyunk magunkra hagyatva, számíthatunk egymásra. Az egészséges életmódhoz hozzátartozik az, hogy minden testrészünket karbantartsuk, rendszeresen mozogjunk. A jóga erre kiváló módszer. Ezen kívül a jógának filozófiája is van, ha eszerint élünk, teljesebbé tehetjük azt. Akik ezt gyakorolják, nem csak a maguk örömére gondolnak, hanem együtt érz?, másokra figyel?, segít? lényként élnek ebben az elidegenedett világban, ahol annyira eluralkodott az önzés. Egyek lehetünk a kozmosszal, láthatjuk, mennyire picik vagyunk a világegyetemhez képest, mégis annak részeiként élünk. Mindig szem el?tt kell tartanunk, hogy tiszteljük az embertársainkat, az egyetemes fejl?dést, a természet törvényeit. Minden ember a tükrünk. Ahogy mi cselekszünk, úgy fognak velünk is cselekedni. Ahogy mi beszélünk másokról, úgy beszélnek velünk. Ahogy mi gondolkodunk, úgy gondolkodnak rólunk. „Az önismeret fontos, mert meghatározza az utat és megakadályoz az útról való letérésben.” Járni kell saját utunkat, de arra is figyelnünk kell(ene), aki az út mellett áll, és nem tudja, merre induljon.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kühne Katalin
Szerző Kühne Katalin 90 Írás
Nevem Hornyánszkyné Kühne Katalin. ÁÃ?rói nevem az egyszerűség kedvéért Kühne Katalin. 1947-ben születtem Szegeden, de Miskolcon élek pár hónapos koromtól. ÁÃ?rásaim az Irodalmi Rádió honlapján, CD-n és nyomtatott formában jelentek meg, elhangzottak az IR-ben. Eddig két kötetem van: Családi album (Miskolc: Felsőmagyarország, 2007), ami visszaemlékezéseimet és édesapám Töredékek a harctéri naplóból c. írását tartalmazza. A Jel a sziklán c. verseskötet (Miskolc: Irodalmi Rádió, 2007) válogatás régebbi verseimből. A harmadik idén novemberben jelenik meg Idősíkok címmel, az Uranus Kiadó adja ki, ez prózakötet. A Kláris c. folyóiratban és antológiákban szerepelnek írásaim. A könyvek, a természet, a művészetek szeretete kísért végig egész életemben. Szüleimtől, távolabbi őseimtől, barátaimtól az értékek tiszteletét örököltem, ezt próbálom továbbadni utódaimnak.