(a kép saját m?)
Minden n? te vagy, akikhez
kötözhet
a lét. Öleden átfénylenek
feltámadás-pillanataim!
Hódoltatásodért még annyit
tehetek!
Ellene nem akarok, tudva,
hibáim a csillagok fényénél
éget?bbek! Ám törvény köt:
?rizzük
egymást, nem csak magunkért, –
szöknünk hát nem szabad!
Csak a megadás szabadsága:
valaki
úgyis eltemet! Míg sejtjeim
sejtjeiddel vívnak, magunknak
koholunk feltámadást.
Karjaid
széttárt keresztje alatt, kék
párna-felh?n túl nevet a Hold!
Legutóbbi módosítás: 2012.08.26. @ 19:51 :: dudás sándor
