P. Tóth Irén : Múlandó

Nyomtatás

Én reggelire

tányérra kérem a Napot,

madárcsicsergést,

csészében finom fekete,

izzik, éget a hajnal tenyere,

homlokom ájult

gondolat –

robbanni készül,

még vár.

Léggömb száll,

én is messze repülök.

Fáradt katicabogár a föld,

eltűnnek vágyak, árnyak,

– csak a kék marad.

Örök-!múlandó pillanat.