P. Tóth Irén : Múlandó

Én reggelire

tányérra kérem a Napot,

madárcsicsergést,

csészében finom fekete,

izzik, éget a hajnal tenyere,

homlokom ájult

gondolat –

robbanni készül,

még vár.

 

Léggömb száll,

én is messze repülök.

 

Fáradt katicabogár a föld,

eltűnnek vágyak, árnyak,

– csak a kék marad.

 

Örök-!múlandó pillanat.

Legutóbb szerkesztette - P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.