Maretics Erika : Eltűnt!

Gyertya ég az asztalon

egy ártatlanért,

a fiamért.

Örök id?kre átitatott

a rémült,

 

ELT�°NT!

 

pillanat.

 

Senki sem értheti, amit érzek,
magamat nem vigasztalom,

a semmit öleli karom. 
Könyörtelen rabolták el t?lem,
kietlen sivatag mától ölem.
 
A valódi pokol jött,

beköltözött,
a bánatomra nincs gyógyír,

kicsi, egyedül van, és sír.

Egyre hallom, mama!

Vigyél haza!
 
Látom könnyes arcát, tudom,
biztosan tudom, hogy bántják.
Nem veszem észre,
a szánakozó tekintetek
mint vetnek hamis hálót,
rémálomból nem ébreszt
semmi engem,
sírnék is, de elsírtam
minden könnyem.

 

Egyet akarok már csak,

az elmúlást, vagy a fiamat!

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2020.01.13. @ 13:14 :: Adminguru
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.