Thököly Vajk : Az ecset és az elme harca

saját kép *

 

 

 

Feszített szűz testére

kenegetem székem,

oly fehér, szürkeállományom gyalázza.

Sűrűn átszőtt pamut

alatt, textil rejti énem.

                                                                                                         

Jobb szememben megfent

kanál, elmém betöri,

balra krumpli evők, megroskadtan.

Áldatlan keretben

csendem, ecsetbe nyögi.

 

Bensőmben híg a rend

egy taktus parancsára,

íriszek szöknek fel, két kezem verejtékes.

Áldást tán átkot szórjak

szét, mások anyjára?

 

Már hajnal, a felhők 

palettája rám csepeg,

egy lélek sincs mezőmben, csak monológok.

A borostyán, vagy egy szajha,

nem tudom mi szebb?

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk