Csillag Tamás : Csoda-fehéren, mozdulatlanul

A nagy, tömblugasos városokon

kívül is dideregnek,

kékül? kezek takarják egymást,

melegedni.

Csontja törik a fáknak, ropogásuk

puskaropogás a szegények fülében.

Lopják a fát, lopják a meleget,

emberit.

 

Én csókjaidtól vagyok szegényebb,

szépmosolyú kedvesem,

az én kályhám csókjaidtól

zsolozmázik

a városok vasszín? folyosóin.

 

Tejes nevetéssel

simítod ki hajamból a havat,

ne fázzak – megszépülök, ha nevetsz.

 

Súlyát felejtve

hullanak vállainkra a hópelyhek,

súlyát felejtve hullik

a másikra minden szeret?.

 

Egymásnak fordított

pupillatükrökbe remekülve állunk,

csoda-fehéren, mozdulatlanul.

Legutóbb szerkesztette - Csillag Tamás
Szerző Csillag Tamás 394 Írás
Csillag Tamás vagyok, amatőr poéta... 87 telén születtem, kb 5 éve írogatok. A többit elmondják a versek.