Bakkné Szentesi Csilla : Cicmic a tarka, kóbor kismacska

… gyerekvers…*

 

 

 

Cicmic a tarka, kóbor kismacska

a kertek alján született.

Imádta nagyon, ha a Nap ragyog,

s a főben jót hempereghet.

 

Egy sötét éjjel felébredt kétszer,

azt hitte az ég reá szakadt.

Süvítő szélben, viharban félve

szegény cica maga maradt.

 

Nem látta anyját, s mert sokat várt rá,

elindult, hátha megleli.

Kereste erre, kutatta arra,

hiába sírta, hogy – Mami…

 

Cicmic a tarka, kóbor kismacska

a kertek alján született.

Egyedül maradt, és nincs egy nyalat

tej mitől búját feledje.

 

Messze az otthon, nem is dorombol

a cicamama körötte.

Csak a szél tombol, villámlik, s attól

árnyak is nőnek mögötte.

 

Fordult a főhöz, szaladt a fához,

meg a romházhoz, hasztalan.

Elfáradt szegény, fogyott a remény,

fejét nincs hova lehajtsa.

 

Hiába kérte engedjék végre

egy pici percet szunnyadni!

Hogyha a Nap kel biztos, hogy nem kell

innen erővel zavarni.

 

Cicmic a tarka, kóbor kismacska

a kertek alján született.

Fázik most szegény, se ágy, se remény,

– vajon az ég mért büntette?

 

A fő azt mondta, felfalhatsz nyomban,

ha kérésednek engedek.

A fa sem különb, félti – a különc -,

kérgét, kaparni nem lehet.

 

A ház is öreg, még be is dőlhet,

attól cicus neked annyi!

Micsoda világ! Se tej, se kiságy,

hol fog most éjjel aludni?

 

Cicmic a tarka, kóbor kismacska

szomorún bandukolt tovább.

Már alig bírja, de anyja hívja,

– szíve úgy ver, mint kalapács.

 

– Itt vagyok, Mami! – s röpül a csacsi,

sírna, ha tudna az örömtől.

De könnye nincsen. – Szeretlek kincsem –

magához öleli a mami.

 

Cicmic a tarka, kóbor kismacska

a kertek alján született.

Ha nem jön kutya, s nem bántja pulya

ott még sokáig ellehet.

Legutóbb szerkesztette - Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 294 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.