Maretics Erika : Mikor

 

 

 Amikor a kezem

 

 er?teljes

 

két kezedhez ér,

tenyeredben újra

 

feléled a remény.

 


Végtelen nyugalmad

 

ereimbe árad,

simogató, puha

 

csókjaiddal

 

hinted be számat.

 

 

Nem félek éjszaka

 

a szekrényben lakó

 

félelmetes szörnyt?l,

,
hogyha meleg karod

 

óvón ölel körül.

 

 

Kérlelem a napot,

 

ma ne keltsen fel:

 

 látom, elszenderedtél.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.11.18. @ 12:51 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.