Bódizs Péter : Kócos idő két keze közt (átirat)

Lombok alatt kétely a csősz,
felfedi őt végleg az ősz.

 

Őt ölelem még remegőn
vad-viharos nyári esőn.
Ajkaimon csókja alél,
mért szavakat tép meg a szél.

Lombok alatt kétely a csősz,
felfedi őt végleg az ősz.
Sóhaja tör szívemen át,

féltve döfő jéghegye vág.

Hóba borult ó a remény
elhidegült tél közepén.
Szívem alant hóba fagyott,
lelkem a bús elhagyatott.

Szép tavaszom várd a csodát,
s én az utolsó vacsorát.
Arcomon ég csókja, mi fáj.
Rég hazudók ajkai már.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bódizs Péter