Bakkné Szentesi Csilla : Se kép, se hang…

Nem adoma!!… dal… dallamtalan… 🙂 *

 

…csak egy néma pad

szemez kintről veled,

egy kis madár a lábánál

kevéske magot keres.

Az utca már nem invitál,

kihűlt a nyári láng,

de hajamba még

nem tűzött fényt

az elmúló ifjúság.

 

A pirkadat, mint űzött vad

rohan a fény után,

rövidke volt, nappalba holt

élete alkonyán.

A Nap lement,

de a Hold feszes

sarlóval fent kereng.

Egy régi dal, mely felkavart,

most súlytalan  tovalebeg.

 

A szél zörög, s én rád török

nem hagyva több időt,

ha elmegyek,

már ne kergesd

illúzióként jövőnk.

A szétzilált világba zárd

elképzelt énemet,

lefestheted,

– szebb nem lehet –

 

a varázs elszáll velem.

Legutóbb szerkesztette - Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 294 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.