Marthi Anna : “Vajon valós, vagy ez egy álom?”

 

Rózsaszínű napra ébredtem, a tegnap éji

fáradtság után. Dús álom pihentetett: egy

kylkhor, nem tájból kikelő szender lepke,

megújulás felé szaladó ezernyi fénysugár,

a friss eső tegnapi szikkadt földet lesve,

reményt érintő párás kezű, harmat, nem

csilingelő, szellővállon megülő szemérmes

pirkadat. Magány sodor, balga orca-pírja

serdül, lázas képek ringnak. Reggel van.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak