Bereczki Gizella - Libra : Poligráf

*

 

 

 

 

Maga mögött hagyta a panziót. A szíve a torkában vert, fulladt.

A mellékutcából futva ért ki a főútra. Lassított. Mélyen beszívta a levegőt, és lassan engedte útjára, a rettegésével együtt. Eltűntek szeme elől a fekete karikák.

 Szemközt egy kávézót pillantott meg. Az egyetlen szabad asztalhoz huppant. A vendégek társalgásának moraja, a kávéfőző gép jól ismert zaja megnyugtatta. A pincérlány azonnal ott termett, automatikusan capuccinót és vizet rendelt. A keze még mindig reszketett. Szorongatta, morzsolgatta az asztal takarásában.

— Nyugi! Nyugi! Senki sem látott.

Zsolt felesége pontosan közölte, hol, melyik szobában várja, hogy jut be anélkül, hogy bárki meglátná. A lelkére kötötte: Zsoltnak se szóljon a találkozóról.

Miért jött el? Érezte, hogy nem kellene! — Zsuzsa határozottsága győzte meg. Az a mondata, hogy megoldást kínál: mindkettőjüknek előnyöset.

— Micsoda barom. — Mi lehetett volna mindkettőjüknek, illetve hármójuknak előnyös egy háromszög kapcsolatban?

Zsoltot imádta! Látta vergődését felesége karmai között. De eddig nem engedte el. Óh, milyen hülye — egy pillanatig elhitte, hogy félreáll.

A markában tartotta. A csóró szépfiút megvette, ismerve gyűjtőszenvedélyét. Tudta, ahhoz pénz kell. Megadta neki, cserébe házasságot, családot kért.

A panziószobába lépve még jobban sajnálta Zsoltot. Zsuzsa teste belefolyt a fotelbe, amit kivehetetlen szabású fekete lebernyeggel próbált slankítani. Az arca viszont meglepte.

Mosolygott, hellyel kínálta.

Legszívesebben ablakot nyitott volna. Fullasztotta az áporodott levegő. Nem akarta húzni az időt.

 

A capuccinot felszolgálták. Erősen koncentrált, hogy kezét megzabolázva megkavarja. A vizet egy hajtásra megitta. Még most sem fogta fel mi történt.

 

  Beszélgettek. Kérdezgette, mit vár ettől a kapcsolattól. Miért nem keres magának valami független férfit, hisz csinos, okos nő. Feszélyezte ez a fajta nyíltság, de úgy döntött, most őszinte lesz. Rossz döntés volt. Zsuzsa hátradőlve, mozdulatlanul hallgatta. A félhomály takarásában nem látta reakcióit. Az utolsó mondat után kitornázta magát a fotelből és felemelte kézitáskáját.

– Akkor csak egy megoldás marad – nézett a szemébe.

Már csak a penge villanását észlelte. Reflexei beindultak, kicsusszant a fotelből, közben kirúgta a föléje magasodó Zsuzsa lábát. De az nem hagyta futni, rávette magát.

Csak felhúzott térdének köszönheti, hogy nem érte el az újabb döfés. Lerúgta magáról a hatalmas súlyt. Felugrott. A kijáratot kereste. Tudta, ez a felbőszült, rohadt dög, nem kíméli, ha nem jut ki azonnal.

 A hirtelen csendben gyanúsan kémlelte a dulakodás helyét, ahol most Zsuzsa mozdulatlanul feküdt a földön. Úgy közelített, hogy bármikor futhasson, ha mégis felpattan ez a vadállat. A kezét a falon csúsztatta, egy kapcsolót tapintott ki. Megnyomta. A látványtól majdnem felsikoltott. A nő feje körül a vérfolt egyre nagyobb kört írt. A kést még mindig görcsösen markolta. Szeme a plafonra meredt.

Felkapta táskáját, a széken heverő kabátot és futott, minél messzebb ettől a pokoli helytől.

 

A capuccino már nem égetett. Ilyen nem csak a filmekben történik? Sírás környékezte. Vissza kell mennie! Elhiszik-e neki az igazságot? Úristen! Veszélybe sodorta Zsoltot. A rendőrök kiderítenek mindent, és ki a legkézenfekvőbb gyanúsított? A FÉRJ. Meghurcolják, míg fény derül az igazságra. Nem engedheti!

— Zsolt, drágám!

Intett a lánynak, hozza a számlát. Ekkor rezgést érzékelt kabátja zsebében. Sms érkezett.

De hiszen ő telefonját a táskájában tartja! Belenézett. Megtalálta.

Akkor mi van a zsebében? Belemélyítette kezét. Egy mobil és egy pénztárca. Mi ez? Ez nem az övé!

Most nézett végig magán. A kabát! De hisz ő a kocsijában hagyta! Ez a… Zsuzsáé. Nem nézte, csak felkapta.

Az a rohadt rezgés. Muszáj megnézni. Zsolt írt.

„Drágám bocsáss meg! Szakítok Livivel, ti fontosabbak vagytok. Foglaltam asztalt a Royal-ban este 7-re. Megbeszéljük. Szerető férjed”

 

   Másnap reggel kipihenten ébredt, még köntösben szaladt le a postaládához. A helyi napilap első oldalán elégedetten olvasta a hírt: „Gyilkosság vagy baleset? Alcím: A férjnek nincs alibije.”

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bereczki Gizella - Libra
Szerző Bereczki Gizella - Libra 79 Írás
Bereczki Gizella a nevem, Debrecen a legkedvesebb tartózkodási helyem. "Mindenevő" vagyok, ha irodalomról van szó. Magam is szivesen írogatok, főként hangulatok ihletnek meg. Hiszek Gárdonyi Géza szavaiban: "Minden műnek akkora az értéke, amekkora rezgést kelthet a szívekben."