Maretics Erika : Újra ősz

 

A köd ázott hajamba tapad,

gyöngykavics gurul talpam alatt,

a kertben egy lehajló ágon

fonnyadó körte lóg,

 fogam alatt

a sz?l?szemek roppanók,

reggel a nap is másként

ébred arcomon,

a borostyán tolakodón

ömlik be az ablakon,

 falnál felejtett

létra mellett virágcserép,

elszomorító, t?n? nyári kép.

Kerti lak teraszán apácarács

foszladozó festéke maga az elmúlás,

egy szarka a tet?n,

      önmagát dics?íti,

szánalmas vékony lábain remegve áll,

mögötte a szél csupasz fát cibál,

az ég opálos vászon,

es?cseppek gy?lnek csendben

a  rozsdamarta biciklivázon.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 11:49 :: Adminguru

Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.