Seres László : Miért félnél…

2011.01.25. Seres László Vers 13
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
” De ő így szólt hozzájuk:
Mit féltek kicsinyhitűek?”
(MT.8.26.)

 

 

 

Miért félnél, minden egyes könny öröm,

és minden mosoly angyali sóhaj.

Keringesz a naparcú fénykörökön,

sebeiedet meg behinted sóval.

 

Önpusztító sors ez, torzzá formálod

a kecsest, a szépet rúttá fested

és a gazt, mint az Istent, úgy imádod.

Gy?lölöd magad, hogy szerethessed.

 

Hazug és kifordított ez a világ.

Miért félnél? Megvakít az, aki lát,

nyelvedet vágja ki. Mondd, mi jöhet még?

 

Kishitűség, rontótűz és kényszerek,

hogy megtagadd azt is, aki még szeret.

Embertelenül, mintha ember lennél.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.01.25. @ 17:30 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.